Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező

a kassai művelődésszervező sérelmesnek érezte, hogy új irodalmi mellékletét a lap az ő kihagyásával, illetve irodalomfelfogása és irodalomszervezői céljai ellenében indította el. Ebbéli ellenvetéseit egy, a Kazinczy Társaság nevében írt, ám nem a nyilvánosságnak szánt, Győry Dezső főszerkesztőnek címzett memorandumban fejtette ki, melyet még Mécs Lászlóval és Darkó Istvánnal is aláíratott.295 Gayer Dzurányi indulattól sem mentes megnyilatkozását, annak egyik-másik utalása kapcsán egyrészt Sziklay(ék) belső használatra szánt memorandumára adott válaszként értelmezi, másrészt ő is - helytállóan - a csehszlovákiai magyar irodalom elmúlt tizenegy évének minősítését látja benne. Sziklay Dzurányi írása mellett különösen Fulgor Az olvasó megszólal című, erre született válaszát érezte személyére nézve sérelmesnek,296 amit többek közt Szent-1ványnak is elpanaszolt. A politikus azonban, részben igazat adva neki, arra intette, hogy figyelmen kívül hagyta „azt a természetes fejlődést, mely az itteni irodalmárainkat fölemelte az első idők színvonala fölé, és ez is jogokat követel [kiemelés - T. L.]”.297 Dzurányi szövege tehát az államfordulat utáni csehszlovákiai magyar irodalomfejlődés tizenegy esztendejét értékeli, és vitába száll annak sommás megítéléseivel és leegyszerűsítő közhelyeivel. Ugyanekkor ki is jelöli azokat az értelmezési mezőket és cselekvési horizontokat, amelyeknek az irodalomról szóló szakmai és közbeszédet, diskurzusokat jellemezniük kellene, s végül egy „szlovenszkói Helikon” vízióját rajzolja fel. Lapját pedig, a Prágai Magyar Hírlapot - amíg a szükség úgy kívánja, s megfelelő irodalomkritikai fórumok erre nem születnek - egyúttal fel is ajánlja kritikai háttérként ama, Szent-lványi józsef által ez időben szintén hangsúlyozott kulturális „nemzeti program” mögé, mely „a politikai és gazdasági célkitűzések mellett méltó helyet kíván szorítani a kisebbségi lélek szükségleteinek”.298

Persze a még csak előkészületi szakaszban levő Kúria azonnal a támadások, gyanúsítgatások, vádaskodások kereszttüzébe került, és egyaránt kijutott neki jobbról s különösen balról. Sokan már ekkor összekapcsolták a politikával, s az ellenzéki politizálás „félhivatalos szervének”, illetve a „reakció fellegvárának” nevezték, a(z irodalmi) progressziónak még a szándékát is megtagadva tőle (de még - többük zsidó származására utalva - a meghívottak „felekezeti alapon” történő kiválasztásának vádja is előkerült közben). A vádakra a prágai napilap szerkesztői részéről Vozári Dezső igyekezett megfelelni, megengedve ugyan, hogy mivel vendéglátójuk kívánságára csak húsz személyt hívhattak meg, előfordulhat, hogy valaki, aki ott lehetett volna, nem kapott meghívást, de a névsort igyekeztek úgy összeállítani, hogy abban a „szlovenszkói magyar írás minden válfaja és minden világnézeti árnyalata” képviselve legyen. A klikkszempontok pedig már csak azért sem jöhettek szóba, mert a tanácskozásra a papköltő Mécs Lászlót ugyanúgy meghívták, mint a „szélső kommunista kritikust”, Fábry Zoltánt. Juhász Árpád numerus clausust emlegető vádjával szemben pedig Vozári - egyszer s mindenkorra elvetve ezt „a groteszkségében is a legkínosabb” szempontot — kijelentette, hogy a „ 18 belletrista közül 5 zsidó vallású”.299 Megszólalt az ügyben a házigazda, Szent-lvány József is, aki mindenkit biztosított arról, hogy meghívottjaik „mindenfajta osztályozás” nélkül a legkülönbözőbb „csoportok, irá-ÍÍ6