Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
Mesterséges identitásaink 497 A népi kultúrának van egy szubjektív értelmezése. Lényege, hogy egy adott közösség a saját hagyományait mindennemű tudós eredetkeresgélés és -magyarázgatás nélkül, mondhatni skrupulusok nélkül a magáénak tudja és vallja. A helyi néphagyomány eleve nemzeti hagyomány, és az identitás megőrzését szolgálja. A folyamat később visszájára fordul: általában a néphagyomány nemzeti hagyomány, s ez részese minden helyi hagyománynak is. Az előbbiekben ezekhez szolgáltattam néhány példát. A helyi folklórt fenntartó közösségtől nem várhatjuk el, hogy tisztában legyen egy-egy népköltészeti alkotás, népszokás, hiedelem mondjuk: eurázsiai kapcsolatrendszerével. Azok a bizonyos népköltészeti alkotások, szokások, hiedelmek stb. már csak az övéik, tudatuk szerves részét képezik, identitásuk megőrzésének, erősítésének fontos zálogai. Még akkor is, ha ugyanazok a jelenségek esetleg a szomszédos más etnikumú faluközösségnél is megtalálhatóak. A népi kultúrának aztán van egy objektív értelmezése is. Lényege, hogy ugyanezekről a hagyományokról a szakkutatás egzakt (legalábbis viszonylag egzakt) módon általában ki tudja mutatni, hogy honnan származnak, milyen vargabetűkkel kerültek egy adott nép nép kultúrájába. Tudjuk tehát, hogy a kiszehajtás nem ősi magyar szokás, hogy az ispilángnak semmi köze a sámánhagyományhoz (és semmiféle kultikus lánghoz)15, hogy a kaszás aratás korántsem olyan régi, hanem éppenséggel újításként (ha úgy tetszik modernizáció gyanánt) vezették be a 17-18. század folyamán stb. 15 Miután Vikár Béla tisztázta a korábban ősmagyarnak tartott ispiláng szó eredetét (Magyar Nyelvőr 36, 294. p.), Herman Ottónak konkrét adatokkal is sikerült e teóriát alátámasztania. Az Arad megyei szemlaki sváb lakosság híven megőrizte az ispiláng teljes német szövegét, amely így kezdődik: Ich spiel ein, Ich spiel ein, Ich spiel einen Rosenkranz... Az „ich spiel ein” a helyi dialektusban „ich spiel án”-nak hangzik, s nyilván ez az „ich spiel án” alakult át a magyar gyerekversben ispilánggá (Herman 1914). Ennek ellenére az ispiláng romantikus, délibábos értelmezése bizonyos körökben a mai napig tartja magát. Beszédes a következő hír: Pünkösd a régi magyar táltoshagyományban Ispiláng Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, Rózsa volnék, piros volnék, mégis kifordulnék... így szól a gyermekdal, amelyet mindannyian ismerünk. De mi is valójában ez az ispiláng, amelynek emlékét mára csak ez a kis gyermekdal őrzi? A tudós táltosok hite és hagyománya szerint ispiláng a szellem ünnepe, pünkösd régi megnevezése. „Ekkor ünnepeljük az ÉG PEREMÉ-t, amikor az Istenek lelkünk mellé a SZUSZ-hoz (ösztön, a kettőslélek-hitben testiélek, testhez kötött lélek) ISZ-t (eszme, szellem, a kettősié-
