Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

4. Kapcsolatok, identitásaink

498

Kapcsolatok, identitásaink

A népi kultúrának ez a kétfajta értelmezése, felfogása jól megvan, meg lehet egymás mellett. A baj legfeljebb akkor következik be, ha ezek az értelmezések összemosódnak (ha a szubjektív népikultúra-felfogást áltudományos érvekkel próbálják alátámasztani, ha úgy tetszik, „legalizálni”, vagy ha a tudományos érvrendszerbe tudománytalan, szubjektív elemek kerülnek).

(2007)

lek-hitben árnyéklélek, szabad lélek) adtak. A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség és szeretet IKERLÁNGJA.”

Az ünnep valamikor réges-régen egy egész héten át tartott, s a bácsák, táltosok hete is volt. Ezek a szellemi tanítók és gyógyítók a szabad ég alatt tanították a fiatalságot, beszéltek nekik törvényekről, a régiekről, ellátták őket jó tanácsokkal.

Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete, valamint a „nagy lófuttatás” ideje is volt. A versenyen dől el, melyik lovat áldozzák a MÁ-nak, a magyarok istenének. A leggyorsabb lovat felnyergelték, a táltosok megáldották. Táltoslónak mondták. Körmenetekre ezt a lovat használták. Az a legény, aki felnyergelte a táltoslovat, a közösség által egy évig el volt látva étellel-itallal, szállással. Őt nevezték „ispiláng kagánjának” - pünkösdi királynak.

Ispiláng ünnepén leányok, ifjak, gyerekek jártak házról házra köszönteni. A gyerekek ajándékot kaptak, a koldusok alamizsnát. Az ifjak, leányok fehérbe öltözve jártak. Lepel alatt vezették királynéjukat meg királyukat. Bácsák, táltosok, harsányok és regősök is jártak házról házra. Megáldották a házat és a ház népét. Vízzel és tűzzel áldottak. A háziak cserébe megvendégelték őket.

(Vasárnap, 2006. 6. 2.)