Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
Két part között...483 m i nt a ká r szabadságukat töltve odahaza, illetve katonaéveik letöltése után. Ehhez újabban lásd: Barátová 2006). Az efféle problémákkal a hagyományos néprajz nem (vagy csak rendkívül ritkán és inkább csak érintőlegesen) foglalkozott, mindamellett a fenti szempontok korántsem idegenek a (magyar) néprajzi gyakorlattól, legfeljebb nem egy időben és kisebb intenzitással voltak jelen. Éppen ezért (is) hangsúlyozni szeretném, hogy az európai etnológiának, ha nem is ilyen név alatt, szép magyar hagyományai vannak. Kevésbé köztudott, hogy a komáromi Mindenes Gyűjtemény cikkírója A’ Szomszéd Népeknek Históriájokról című írásában már 1791-ben a közvetlen szomszédaink (népi) kultúrájának a megismerésére buzdította a magyar tudóstársadalmat Semmi sem szolgálhat nékünk nagyobb gyalázatunkra, mint az, hogy a’ régi és távol-lévő Népeknek Históriájokon kapunk; azonban a ’ szomszéd Népeknek erköltseiket, szokásaikat, ’s természeti bélyegeiket nem esmérjük. Rend szerént igen tökéletlenek ezek felől a’ mi képzelődéseink, mintha másoknak segítségek nélkül magunknak elégségesek volnánk; vagy mintha magunkon kívül semmi betsületre méltó dolgot egyebekben nem találhatnánk. (Mindenes Gyűjtemény 1791, V. negyed, 334) Jóval közismertebb a magyar (és szlovák!) néprajz egyik előfutáraként is számon tartott Ján Čaplovič (Csaplovics János) híres mondata: „Magyarország Európa kitsinyben”. A szerző arra utal itt, hogy a Kárpát-medence természet-földrajzilag is oly sokszínű, etnikailag is oly sokrétű, hogy az európai kulturális folyamatok e térségen belül is nyomon követhetőek (Csaplovics 1822, III: 13. Vö. Kosa 2003; Paládi-Kovács 1990). Az összehasonlító néprajzi-folklorisztikai vizsgálatoknak további igen korai magyar dokumentumai is vannak: gondoljunk csak a Brassai Sámuel nevével is fémjelzett, a szepességi születésű Meltzl Hugó által 1877-1888 között Kolozsvárott megjelentett soknyelvű Öszszehasonlitó Irodalomtörténelmi Lapokra, amely a magyar nyelven kívül németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul is közölt tanulmányokat, eredeti nyelven hozott cigány népdalokat, Petőfi-verseket cigány, örmény és egyéb egzotikus nyelveken mutatott be. Foglalkozott olasz és újgörög népdalokkal; magyarokat németül, angolul stb. jelentetett meg és a sort folytathatnám. Az, hogy viszonylag hosszú ideig életképes volt, mutatja, még olvasói is lehettek... Hasonlóan szép és szemléletes példa a Herrmann Antal által 1887-1907 között kiadott, a beköszöntő alapján elsősorban természetesen a külföldi tudóstársadalmaknak címzett Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn című periodika. Az alapvetően német nyelven megjelenő lap (melléklapja, az Ethnologiai Közlemények címen az első magyar nyelvű néprajzi lapnak számít), alcíme alapján (Zeitschrift für die Volkskunde der Bewohner Ungarns und seiner Nebenländer) „Magyarország lakóinak és a szomszédos országoknak” a néprajzi vizsgálatát, bemutatását vállalta föl. Főleg a magyarországi nemzetiségek, köztük kiemelten a cigányok néprajzával foglalkozott, folklórszövegeket eredeti nyelveken publikált, továbbá jó és megbízható anyagismeretre valló összehasonlító tanulmányokat közölt. Az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn és főszerkesztője, Herrmann Antal nem kis szerepet vállalt abban, hogy 1889-ben létrejöjjön a Magyarországi Néprajzi Társaság (1887-ben még Magyarországi Népvizsgáló Társaságnak tervezték), amely nevével is demonstrálni óhajtotta, hogy a soknemzetiségű Magyarország összes etnikuma néprajzi kutatásainak összefogó orgánuma kíván lenni, s létre is hoztak vagy kéttucatnyi nemzetiségi szakosztályt (Kosa 1989,18-25).
