Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
A cseregyerekrendszer a Kisalföld szlovákiai részén 4. 54. Német szón voltam Hidason... A Kárpát-medence kontaktzónáiból konkrét, értékelhető adatokkal a 19. század elejétől tudjuk dokumentálni azt a jelenséget, amelyet a szakirodalom cseregyerekrendszer néven, a helyi lakosság egyszerűen csereként, magyar, német, tót stb. szóra küldésként tart számon. Lényege, hogy - általában gazdasági, illetve egyéb létfenntartási okokból kifolyólag - a más nemzetiségű szülők gyermekeiket nyelvtanulás céljából, hosszabbrövidebb időre egymás közt kicserélik, miközben mint sajátjukkal bánnak vele. Eközben a 10-14 éves gyermekek nemcsak a szomszéd nép nyelvét ismerik meg, hanem annak mindennapi szokásait, életvitelét is. A cseregyerekrendszer ezáltal az adott térségben az etnikai béke letéteményese. A magyar szakirodalom eléggé behatóan, több tájegység viszonylatában is foglalkozott a kérdéskörrel. Első, bihari, magyar-román kapcsolatot bemutató leírását Nagy Lajos tollából ismerjük 1965-ből (Nagy L. 1965), majd Andrásfalvy Bertalan magyarnémet összefüggésekben mutatott rá a szóban forgó intézmény dél-dunántúli meglétére (Andrásfalvy 1972; Andrásfalvy 1978). Paládi-Kovács Attila és Ujváry Zoltán gömöri, magyar-szlovák kapcsolatokat jelző példákat (Paládi-Kovács 1981; Paládi-Kovács 1988a; Ujváry 1984), Csorna Zsigmond pedig nyugat-dunántúli, magyar-osztrák vonatkozású kutatási eredményeit tette közzé (Csorna 1982). Kosa László két tanulmányában a téma átfogó ismertetésére vállalkozott (Kosa 1981; Kosa 1987), míg Méry Margit az előbbieket áttekintve, a kérdéskört saját kutatási eredményeivel csak kevéssé gazdagítva szlovák nyelven foglalta össze a téma eddigi szlovákiai adatait (Méryová 1990). Danter Izabella mátyusföldi gyűjtési eredményeivel egészítette ki eddigi ismereteinket (Danter 1994b). E sorok írója a Kisalföld szlovákiai részéről magyar-szlovák, illetve magyarnémet vonatkozású, részben saját kutatási eredményeit tükröző adatokat mutatott be egy magyar és egy német nyelvű tanulmányában (Liszka 1991a; Liszka 1996), míg Zita Škovierová, a szlovák szakirodalomban egyedülállóan, Pozsony környéki adatokkal gazdagította a témára vonatkozó ismereteinket (Škovierová 1994). A probléma Európa más térségeiben is ismert volt, bár tudomásunk szerint kutatására mind ez ideig kevesebb hangsúlyt fektettek, mint a magyarok (is) lakta vidékeken. A jelenséget a néprajzkutatóknak Svájcban (Gyr 1989) és Elzászban is sikerült dokumentálniuk. Helmut Paul Fielhauer az osztrák-cseh-morva, illetve az osztrák-szlovák kapcsolatokat elemzi ilyen szempontból (Fielhauer 1978), s nagyon hasonló következtetésekre jut, mint amilyenek a magyar anyagból is leszűrhetőek. A jövőben tehát érdemes lenne a problémakört szélesebb földrajzi keretek között (akár Európán kívüli viszonylatokban is) megvizsgálni! Az alábbiakban jelen dolgozatunk térségének földrajzi körülhatárolása és természetföldrajzi, gazdasági, etnikai és társadalmi viszonyainak bemutatása után a jelenség kisalföldi adatait összegyűjtve és rendszerezve mutatjuk be, mindezt összefüggésbe hozva az adott vidék irányadó gazdasági kapcsolataival.
