Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
A folyók szerepe az árucsere-kapcsolatok lebonyolításában 441 híradásból megtudjuk, a Vágduna partján egy vasárnapi napon súlyos zavargásokra került sor a talpaslegények között. Az okot az szolgáltatta, hogy „a fakereskedők több megbízhatatlan talpas mellőzésével a faáruk szállítását liptómegyei tótokra bízták". A továbbiakban e „megbízhatatlan” és verekedést kiprovokáló talpasok némelyikét név szerint is bemutatja a cikk írója. A fő hangadók Csonka Zsigmond, Német Antal, Varga Elek, Ivó Ferenc, Német István, valamint Tarcsi és Paksi vezetéknevűek voltak. „Talán mondanunk sem kell, hogy e sajnos kihágásban nemcsak a vélt sérelem, hanem főleg a bor és pálinka gőze által fölhevült idegek játszották a főszerepet” - fejezi be a Komáromi Lapok tudósítója. A Komáromi Lapok századforduló körüli híranyaga alapján a helybéliek és az ide érkező szlovák tutajosok kapcsolata jóval kedélyesebb, patriarchálisabb lehetett. A kölcsönös egymásrautaltság ismeretében ezen nincs semmi csodálnivaló: a tutajosok számára kereseti lehetőséget jelentett a város fakereskedelme, ami viszont az ő munkájuk nélkül pangott volna. Ezért aztán minden tavasszal, úgy nagypéntek tájékán, amikor megérkeztek az első tutajosok, a helyi lapok örömmel adtak erről hírt. Csak illusztrációként álljon itt egy ilyennek a részlete: Megjöttek a tótok! - hirdeti a kis tudósításnak a címe nagy örömmel, majd a tudósító így folytatja: Hogy a rengeteg mód hosszú télnek csakugyan vége szakadt, annak legjobb bizonyítéka, hogy a mi külön „házi fecskéink", a jámbor indulaté és nagykalapú talpas tótok valahára ismét megjelentek a Vág partjain, lehozva a Vág felső vidékeiről az értékes faszállítmányokat s megélénkítve, mozgalmassá téve fakereskedésünk színhelyét, a partost. Az első szállítmány még [április] 5-én, nagypéntek ünnepnapján érkezett hozzánk a jó tótokkal egyetemben, s az óta most nap-nap után újabb nagy farakományok érkeznek, hogy hirdessék mintegy a kereskedő világnak az új idény kezdetét[...] A Vág melléke persze most csakhamar faanyaggal lesz szegélyezve a hídtól föl egész a Gólya-csárdáig, s a föllendülő élet juttat így megint városi pénztárunkba és egy tekintélyes összeget a partvámokból[...] Vezéreljen azért a jó Ég minél több nagykalapú embert talpakkal együtt körünkbe, hogy legyen víg élet a Szúnyog-csárdában, a Gólya-csárdában és a Kis-csárdában, hogy folyjon a jó pálinka bőven, lobogjanak a pacalos fazekak alatt a tüzek vidáman... (Komáromi Lapok 1901/15) Lényegében ugyanezt bizonyítja egy, szintén a Komáromi Lapok ban, Talpas-tót álnév alatt megjelent tréfás vers, amely az első tutajosok megjelenése örömére íródott: Fecskenóta Dobre ráno... Itt vagyunk már Liptó varmegyíbul. Hoztuk fenyő, sindő, deszka Mibul sok ház ípul. Hoztuk mást is, szip tavaszkát A mit rígen vártok: Sag mi voltunk nektok mindig Hű fecskemadártok...
