Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
394 Elődök, intézmények, mesterek tájegységet. Legyen elég itt Atovich Ferenc és Kodály Zoltán gyűjtéseire hivatkozni (Atovich 1900; Kodály 1909; Kodály 1913). Ekkorra már Manga János is elvégezte zoboralji kutatásait (Manga 1938), igaz, hogy eredményeinek zöme csak később jelent meg (Manga 1942; Manga 1943). Elképzelhető lenne, hogy Arany és Manga között semmilyen szakmai kapcsolat ne lett volna? A Kassa vidéki szórványokról is meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik, igaz, ezeket a falvakat akkor sem ismertük, és azóta sem ismerjük eléggé. Király Péter dolgozatát, a helyi textilművészetről, s annak szókincséről viszont kamatoztathatta volna (mert ő nyilván ismerte), ám ezt valamilyen okból kifolyólag mégsem tette meg (Király P. 1992). Összegzés Az elmondottakat, illetve a tanulságokat összefoglalva kijelenthetjük, hogy Arany A. László összegzése a szlovákiai magyarság néprajzáról, illetve előadása a népdal és népviselet kérdéseiről nem tekinthető tudományos műnek. Nemcsak azért, mert hiányzik belőlük a tudományos apparátus, hanem azért sem, mert a tudományos előzményeket sem vette figyelembe. Ez a tény már csak azért is meglepő, mert éppen kéziratos hagyatékának ismeretében láthatjuk, milyen alapos és szorgalmas olvasó volt. Olvasmányait jegyzetelte, számon tartotta. A szlovákiai magyarság néprajzában viszont „mindössze" egy helyzetképet fest (úgy tűnik, hogy jórészt a saját gyűjtési tapasztalatai alapján), illetve néhány fontos szempontot vet föl (az interetnikus kapcsolatok vizsgálatának, a változásokra való odafigyelésnek a jelentőségét stb.). Mindebből adódóan elképzelhető, hogy egy népszerűsítő előadás szövegéről van szó, amelyben Arany leginkább a problémára, a néprajzi gyűjtések fontosságára kívánta felhívni a figyelmet. A szóban forgó másik, eredetileg bizonyíthatóan előadásként elhangzott szövegében viszont valamivel tovább megy (a minden túlzásoktól mentesen példaképnek tekintett Györffy István felfogásán is!), és strukturalista-funkcionalista megközelítésből veszi szemügyre a magyar népzenét és népviseletet. Ezeket a felismeréseit további néprajzi munkákban - tudomásom szerint - már nem fejtette ki, de a háttérből valószínűleg (finoman fogalmazva) érvényesítette tanítványa, Putz Éva koloni lakodalom-kötetének első, elméleti részében... (2007)
