Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
3. 43. A 125 éves Magyar Néprajzi Társaság és a 25 éves Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Fél esztendő híján negyedszázada, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása 100. évfordulója tiszteletére 1989. október 28-a tájékára szervezett ünnepségre meghívást kaptak a szlovákiai magyar néprajzi kutatás akkori képviselői is22 (szinte teljes számban felvonultunk akkor, hiszen a társasági ünnepséggel egy időben került sor az önkéntes néprajzgyűjtők központi összejövetelérre is). A gazdag program zárásaként rendezett fogadáson arról beszélgettünk néhányan (Fehérváry Magdára, Kocsis Arankára, az azóta eltávozott Géczi Lajosra és Görcsös Mihályra emlékezem a társaságból, később Balassa Iván is csatlakozott hozzánk), szóval arról beszélgettünk, hogy Szlovákiában is szervezett keretet kellene biztosítani a magyar néprajzi kutatásoknak. Valaki fölvetette, hogy kíséreljük meg újraszervezni az 1968-ban egyszer már megalapított, ám néhány év után meg is szüntetett Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot. A budapesti lelkesedést rögtön a következő héten egy pozsonyi út követte, amikor is a Csemadok akkori vezetésével ültünk le (Kocsis Aranka és jómagam) tárgyalni a néprajzi társaság újraalakításának lehetőségeiről. Az akkori elvtársak (noha akkor már előszeretettel használták a kultúrtárs kifejezést) gyorsan lehűtötték lelkesedésünket. Nem kell ide semmi társaságosdi - koppintottak az orrunkra, ám (kicsit meglepő módon) a Csemadok keretein belül viszont mégis több mozgásteret, jövőbeni lehetőséget (pénzt!) helyeztek kilátásba. Mindebből persze semmi nem lett, nem is lehetett, mert ekkor már nagyon felgyorsultak az események. November 17-e után már nem volt szükségünk különösebb engedélyre, még ők örültek (mármint a korábbi orrunkra koppintók), hogy a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot a Csemadok keretei között hoztuk létre, alapszabályait a Magyar Néprajzi Társaságé mintájára készítve el. Jó pár éven keresztül működtünk a Csemadok szervezeti keretei (és bizonyos anyagi támogatása) között: azt kell, hogy mondjam, jó gazdánk lett ekkorra a csehszlovákiai magyarok kulturális szervezete. A Magyar Néprajzi Társasággal az indulástól kezdve nagyon jó kapcsolatban voltunk (a nagy felfordulásban - félreértésből vagy tudatos feszültségkeltésből -, valaki a szlovák kollégák közül azt is 22 Itt mindjárt meg kell szakítanom a gondolatmenetemet, s el kell, hogy mondjam, számunkra, a korabeli Magyarország határain kívül élők számára rendkívüli fontossággal bírtak az efféle magyarországi szakmai meghívások, konferencialehetőségek (kiemelten fontosak voltak abban az időben a békéscsabai nemzetiségkutató konferenciák, illetve az Ethnographica Pannonira tanácskozások). Amellett, hogy ezek biztosították a magyarországi kollégákkal való kapcsolatfelvételek és -tartások lehetőségét, egyszersmind szinte egyedüli alkalmak voltak ezek a más utódállamokban élő magyar kollégákkal való megismerkedésre, illetve a külföldi, nem magyar szakemberekkel való kontaktusteremetésre is. Emlékeim szerint magyarországi konferencián ismerkedtem meg még Václav Froleccel is, hogy Alexander Fentonról vagy Klaus Beitlről ne is beszéljek.
