Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
A Sarló és a népi kultúra 385 1. A csehszlovákiai magyar néprajzi anyag összehasonlító feldolgozása érdekében nemzetközi ismertetési és csereviszony létesítendő néprajz tudományos szerveivel s külön könyvtári osztály a magyar s nemzetközi etnográfiai és folklore, valamint az etnológia, a kultúrtörténelem és az ezekkel összefüggő tudományágak számára. 2. Helyet kell adni a kisebbségi magyar néprajz tudományos magyarázatának megfelelő sajtólehetőségek nyújtásával s nemzetközi hírnevű szakemberek bevonásával. III. A néprajzi munka hasznosítása. 1. Az egyetemes magyar kultúra számára hasznosítható néprajzi anyagot nyilvánosságra kell hozni a szó, a betű, a rádió, a zene, a kép eszközeivel. 2. A népi kultúra, mint a magyar dolgozó tömegek osztály - kultúrtörténetének mindmáig ható periódusa, bekapcsolandó a nevelés tananyagába elementáris, közép-és felsőiskolai fokon, az ifjúsági folyóiratokon és mozgalmakon keresztül. 3. A népi kultúra tudományos magyarázatával és konkrét tényanyagával el kell oszlatni a romantikus illúziót s polgári belemagyarázás ködét a néprajz körül. A népi kultúrának, mint par excellence magyar tömeg - kultúrtörténeti stádiumnak, tudományos feldolgozása után levonandó minden lehetséges konklúzió a praktikus tömegkultúrpolitika számára is. (In Du ka Zólyomi 1931) Végezetül kíséreljük meg leszűrni a tanulságokat, amiket a következő kérdéscsoport köré összpontosíthatunk: Mit adott a Sarló a néprajztudománynak, illetve milyen hely illeti meg az egyetemes magyar és a szlovákiai magyar néprajzi kutatások történetében? A legelső kérdésre adandó válasz meglehetősen bizonytalan lesz, ugyanis konkrét kutatási eredmények előszámlálását feltételezi. Nos, ezek összegyűjtése bizony nem problémamentes! „Néprajzi jegyzeteim, regösnaplóim elvesztek az 1945-ös pozsonyi frontátvonuláskor - írja visszaemlékezéseiben Balogh Edgár -, nem lapozhatom fel a címére oly büszke regös Nemesszeghy Jenőnek, ennek az eredetileg maga is falusi őstehetségnek, ügyes ceruza- és szénrajzait. A csallóközi tájszavak, Nyitra menti falucsúfolók, farnadi fejfeliratok, Zobor alji dalos gyermekjátékok azonban mélyen belémvésődtek..." (Balogh E. 1981,35) Bizony, a legtöbbször csak ilyen híradásokra, egy-két korabeli rövid közleményre (ezek jó részét megtalálhatja az érdeklődő az Ez volt a Sarló című kötet bibliográfiájában. Sándor L. szerk. 1978, 367-419) támaszkodva kísérelhetjük meg összegyűjteni és értékelni a sarlósok néprajzi gyűjtőtevékenységének konkrét eredményeit. És ha a sok kézirat el is veszett (esetleg még nem került elő!), annyit mindenképpen sejteni lehet, hogy ez az elvégzett munka nem nyom túl sokat a latban az egyetemes magyar néprajzi kutatások mérlegén. De hát akkor néprajzi szempontból miért volt érdemes egyáltalán foglalkozni a Sarlóval? Csupán a „negatív eredmény is eredmény” elve alapján? Korántsem! A csehszlovákiai magyar fiatalok mozgalmának több szempontból is úttörő szerepe volt - és ezt kell értékelnünk, ebben vannak az eredmények! A sarlósok néprajzi érdeklődése, a nyomukban kibontakozó magyarországi, erdélyi és vajdasági falukutató mozgalmakéhoz hasonlóan a 18-19. századi nagy európai néprajzi kezdeményezésekkel rokonítható, s helyét tán nem is a néprajztudomány vagy folklorisztika, hanem inkább a folklorizmus történetén belül kéne keresnünk (V. E. Guszev „filológiai folklorizmusnak” nevezi ezt a fokozatot, amelyre a „folklór gyűjtése, kiadása és felhasználása az anyanyelvi szótárak és nyelvtanok megalkotásához, a nemzeti iro-
