Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
288 Szöveges folklór hogynem kedvesem, ott van a kredenc tetején” - mondta és már ugrott is, hogy megmutassa. Pár perc múlva reszkető ujjakkal lapozhattam bele az alig megsárgult 1982. évi Madách Naptárba és kereshettem meg benne ismeretterjesztő írásomat a Luca-napi szokásokról és hiedelmekről...40 Beszélgetőtársaim figyelmét nem hívtam föl a cikk írójának és kérdezőpartnerük személyének azonosságára. Gyors búcsút vettem, s még buszomat is elértem. Nyitra felé zötykölődve azon tűnődtem, hogy ha ez a busz öt perccel korábban indul, akkor talán most boldogan vinném magammal a Nyitragerencséren lejegyzett ősi Luca-napi szokások és hiedelmek egy pompás csokrát (amelyek ebben a régies jelenségeket konzerváló miliőben szerencsés módon fennmaradtak, s még szerencsésebb módon éppen én akadtam rájuk), s már azon törném a fejemet, hogy hol lehetne ezt, a zoborvidéki nyelvsziget archaikus voltának újabb bizonyságaként mihamarabb közreadni... Ilyen és hasonló történeteket szinte minden kolléga tud saját megtapasztalásai közül mesélni41, ami legalábbis fokozott óvatosságra, körültekintésre, a túl gyors, ráadásul sokszor előfeltevéseken alapuló következtetések levonásától való tartózkodásra kell, hogy intse a kutatót. Noha az írásbeliség és szóbeliség elsődlegességének a kérdéseivel, a könyvkultúra hatásának az intenzitásával kapcsolatban a nemzetközi folklorisztika, úgy tűnik, örökre két szekértáborra oszlott (valóban csak találomra lásd: Anderson 1935; Bottigheimer 2011; Dégh 1946-47; Honti 1937; Horálek 1964; Keszeg 2008; Krzyžanowski 1977; Marčok 1978; Schenda 1976; Wesselski 1931), alapjában véve abban azért megegyeznek a kutatók, hogy a nyomtatott írásbeliség mindig is volt hatással a szóbeliségre (ahogyan - természetesen - fordítva is!). A mértéke kérdéses mindössze, és figyelmen kívül semmiképpen nem hagyható. Ebben a most tárgyalandó kontextusban sem. Kompetencia hiányában, az alábbi vizsgálódásaim során a zenei aspektusokat mellőzve, a kérdést csak szövegfolklorisztikai szempontból közelítem, de meggyőződésem, hogy így is lehetséges hiteles válaszlehetőségek megfogalmazása. Álláspontomat Bartók Béla sorai azt hiszem, meggyőzően támasztják alá: 40 Noha nem tartozik a tárgyhoz, de a tudományos hitelesség kedvéért álljanak itt az említett cikk könyvészeti adatai is: Liszka József: „Luca, Luca, kity-koty...” Luca-napi népszokásaink. Madách Naptár 1982. Bratislava: Madách Könyv- és Lapkiadó 1981, 185-186. p. 41 Csete Balázs egy gyűjtési beszámolója során elbeszéli például, hogy amikor „az Ethnographia 1942. 2. számából felolvastam házigazdámnak Nagy Jenő: Temetés, temető és halotti tora kalotaszegi Magyarvalkón c. tanulmányát, arra kért, hogy ezt a számot ajándékozzam neki, mert a benne lévő ’nagyon szép’ halotti köszöntőkből alkalomadtán felhasznál majd egyet-mást...” (Csete 1942, 207). A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja 1999 adventján az adventi koszorú elterjedési intenzitásának megállapítására egy kérdőíves felmérést végzett Dél-Szlovákia néhány településén. Több kérdezőbiztos visszajelzéséből az derült ki, hogy ahol nem ismerték a jelenséget, a kérdezőbiztost a megkérdezettek (!) azonban kifaggatták, hogy mi is ez voltaképpen. Majd többen megjegyezték: ez nagyon szép szokás, jövőre mi is csinálunk / veszünk adventi koszorút (vö. Liszka 2000). Lásd még: Keszeg 2005.
