Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
Nép és emlékezet...273 találhattak a szájhagyományban. A sajátos népi történelemszemlélet folytán azonban még ekkor is lejegyezhettek a gyűjtők olyan elbeszéléseket, amelyeknek előadói saját megélt élményként mondták el a történeteket (egy nyolcvanesztendős adatközlő például arról beszélt - 1947-ben! -, hogy Kossuth saját füle hallatára mit mondott egyik beszédében 1848-ban). S végezetül 1996-97-ben újabb gyűjtési akcióra került sor, immár a mai Magyarország határain kívül is. Ennek a gyűjtésnek legfontosabb, legszebb darabjai ugyancsak könyvekben, tanulmányokban férhetőek hozzá a szélesebb közönség számára is. A mai szlovákiai magyar tájegységek folklórjában a negyvennyolcas forradalom és szabadságharcnak és vezéregyéniségének viszonylag gazdag hagyományát tarthatjuk nyilván. Kossuth jelen volt/van a népdalokban éppúgy, mint a hosszabbrövidebb prózai népköltészeti alkotásokban (történeti mondákban, anekdotákban stb.) is. Ezenkívül a népi díszítőművészet közkedvelt témái közé is tartozik az ún. Kossuth-címer, illetve - kisebb mértékben - Kossuth Lajos alakja. A továbbiakban tekintsük át, miként van jelen a szabadságharc és Kossuth Lajos alakja népdalainkban, a mondákban, továbbá a népi díszítőművészet egyes alkotásain. Kossuth Lajos alakja a népdalokban Kétségtelenül a legközismertebb és legelterjedtebb az ún. Kossuth-nóta, amelynek keletkezési körülményeiről és idejéről megoszlik a kutatók véleménye. Az vitathatatlannak látszik, hogy korábbi (talán kuruc kori) toborzónóta előzményre vezethető vissza, bár olyan vélemény is van, hogy szerzője az az Egressy Béni lett volna, aki egyebek között a híres Klapka-indulót is szerezte. Van, aki szerint Cegléden keletkezett, Kossuth nevezetes toborzó beszédének hatására, mások viszont Esztergomba, illetve Selmecbányára teszik a dal keletkezési helyét. Zsilinszky Mihály gyűjteményében egy „Bars vidékéről” származó, 1848-ra datált változatot közöl (Zsilinszky 1868, 67). Mindenesetre rengeteg variánsban dalolták, s valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez a legtöbbek által ismert Kossuth-dalváltozat (gyűjteményünkben is bemutatjuk egyik, Ájban lejegyzett változatát). Tipary László szíves levélbeli közléséből tudom, hogy a Kossuth-nótának közszájon foroghattak átfogalmazott, tréfás alakváltozatai is. Nagybátyjától hallotta a következő esetet, aki az első világháború ideje alatt, fiatal legényként Tergenyén élt. A faluban a házak előtt körte- és almafák voltak. A falubeli legények előszeretettel lopták meg egy özvegyasszony, Bukó szüle gyümölcsét, miközben az ablaka alatt még a Kossuthnóta dallamára költött szöveggel is bosszantották: Bukó szüle azt izente, elfogyott az árpás-körte, Ha még egyszer azt izeni, mind el fogjuk neki vinni,- Éljen Bukó szülei... A Kossuth-nótán kívül még több mint félezer olyan népdalváltozatot tartanak nyilván a szakemberek, amelyeknek szövege valamilyen módon Kossuth Lajoshoz kapcsolódik. Mutatóba álljon itt néhány példa:
