Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
274 Szöveges folklór Kossuth Lajos: édesapám, Felesége: édesanyám; Én vagyok az igaz fia: Magyarország katonája. Kossuth Lajos udvarába Eltörött a lovam lába. Gyerünk, pajtás, gyógyítsuk meg! Itt a muszka, szalasszuk meg! ■> Kossuth Lajos udvarába van egy rezgő nyárfa, Földre hajlik annak minden ága. Ágyúgolyó töredezi le az ágát, de sok szőke, barna kislány várja haza a babáját. •> Kossuth Lajos kiadta a parancsot: Minden legény tegyen pörge kalapot, Kalap mellé háromszinü virágot, virágot! Fiadd tudjuk meg: vége a csúf világnak. Kossuth Lajos ha felül a fekete lovára, Elvágtat a tüzelő állásba. A két szeme játszadozik örömébe, Úgy nézi a magyar huszárt széles jókedvében. Ezek általában Kossuthot dicsőítik, ám akad olyan is, amely már-már balladai átkot szórva, Görgeyt marasztalja el. Aggod Bertalan, fentebb már idézett, 1868-as könyvismertetésében közöl egy ilyen szöveget: Híres Komárom be van véve, Klapka generális el van küldve, Nem viszi a magyar a csatát! Büszkén kiáltja Jelessich generál. Klapka Komáromot feladta, Klapka feladta, Klapka feladta; Görgei eladta, Görgei eladta, egy-két aranyért a magyart eladta. Átkozott legyen az a föld is A hová a testét teszik, Mikor teszik be koporsóba, Gyulladjon meg a koporsója.
