Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
260 Szöveges folklór Az egész Kisalföld vadban, vadászó- és halászóhelyekben gazdag terület volt a múltban, így nem csoda, ha a tájegység népe Hunyadi Mátyás személyét is leginkább vadászatai révén kapcsolja e vidékhez. Már 1790-ben, a Mindenes Gyűjteményben az alábbiakat olvashatjuk a Csallóközről: „Neveztetett a’ Dunában található arany fövenyekért. Különösen szerette Mátyás király ezt a’ szigetet, és örömest múlatott benne...” (Péczeli 1790, 157). Majd egy másik helyen: „A Vág a’ Dunába szakad Komárom fellyül két mért-földdel Gútánál, a’ hol hajdan Mátyás Királynak halas-tója volt” (Péczeli 1790, 209). Ilyen és hasonló szellemben szólnak a táj és Hunyadi Mátyás kapcsolatáról a későbbi országleíró, népismertető munkák, amelyek aztán kétségtelenül visszahatottak e hagyomány erősödésére a vidék lakossága körében is. Egyébként olyannyira szorosnak vélik a király és a táj kapcsolatát még ma is, hogy a Mátyusföldön széliében elterjedt az a - történetileg egyébként nem igazolható - nézet, miszerint a tájegység Hunyadi Mátyásról kapta volna a nevét (Kosa 1980, 50). A vidéken nagy kedvvel és sűrűn vadászgató, „múlató” uralkodó emlékét a sajátos népi eredetmagyarázatok szerint több nyelven is őrzi (vö. Liszka 1990f). Vígles például onnan kapta a nevét, hogy „egyszer Mátyás király ott vadászott s a vadászat végén azt mondta: 'Ez ugyan egy víg les volt’.” (Versényi 1895, 234) Egy Kisújfalu és Kürt között húzódó dűlőt a helybéliek Királyódalnak, Királyszállásnak hívnak, egyesek szerint annak emlékére, hogy Mátyás király egykor ott táborozott. A Kisújfalu határában egykor álló Varjúcsárda nevét Mátyás királyról kapta (értsd: holló = varjú), mert hollós Mátyás ottjártakor gyakran mulatozott benn. Madar község állítólag az ott lakó királyi solymászokról neveztetett el (B. J. 1937). A helyi néphagyomány ugyanígy, ugyaninnen eredezteti a csallóközi Solymoskarcsa nevét is. A naszvadiak viszont Mátyás lakodalmára szállították a vadat: innen a falu neve („nász vad”). Az Őrsújfalu határában található Vadas-puszta, illetve a közeli Cserhát-puszta, állítólag szintén Mátyás vadaskertjének, illetve csererdejének az emlékét őrzi (B. J. 1937). Baromiakon az uralkodónak vadászkastélya volt, ahogy arról Lőrinczy György a 20. század elején született történelmi regényében beszámol, megmagyarázva (feltehetően helyi hagyományokra támaszkodva) a település nevének eredetét is: „Kedves tanyája volt ez a Baromiak a királynak. Érsekújvártól (sic!) alig félóra járásnyira, a dombok közé dugott kies majorság volt, ahol a nagy király méneseit és gulyáit tartották, s erről is hívták Baromiaknak” (Lőrinczy é.n., 6). A továbbiakban két csallóközi helység, Dercsika és Várkony nevének eredetét magyarázza meg egy meglehetősen korai forrás, Ipolyi Arnoldnak a Vasárnapi Újságban 1858-ban megjelent Csallóközi úti-képek című cikksorozata: ...egykor Mátyás király itt vadászván, kedves szolgályának Erős Györgynek bizalmas beszélgetés közben nyilvánított kívánatára annyi földet ajándékozott, a mennyit ez az ebéd ideje alatt ezen mocsáros s ingoványos téren körülnyargalhatott. A szolga a mit gyors ménen körülfuthatott, vörös köpenyéből leszelt darabok elhullatásával jelölte meg maga után. Mire a király megtekintendő a tért, szolgájával körülnyargalta, felkiáltott volna: György sok az. Innét vette Dercsika (Györgysoka) nevét; míg Várkony a’ várj kun' felkiáltásból, mellyel Mátyás ezen alkalommal kun szakácsát felszólította volna, hogy addig várakozzék az ebéddel, míg a szolga visszatér, s kinek adományul szinte Várkony jutott. (Ipolyi 1858, 90)
