Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
234 Szöveges folklór szonyban, s mind a négyen Csocsoszán gyermekét játszották. Legfiatalabb húga, Mednyánszky Mariann esete a következő. Amikor a konzul megkérdezte őt, hogy:- Hogy’ hívnak, te szőke fürtű kisgyerek? - a megszeppent kislány azt válaszolta:- Mednyánszky Malian... Hasonló, szereptévesztésen alapuló vidám történetek azonban a parasztság körében is közszájon forogtak. A mátyusföldi Felsőszeliben mesélik a következő, egy szlovák csipkeárusról szóló történetet, aki a templom előtt várta, hogy véget érjen a mise: A hosszú mise alatt unalmában leült a templom lépcsőire, majd fogta magát, bement a templomba, és beült az utolsó padba, ahol szorítottak neki ülőhelyet. A templomban éppen a nagypénteki passiót adták elő a hívek. Emberünk megcsodálta a gazdag pompát, a csodálatos képeket, mikor is a mellette ülő ember magas, tenor hangon énekelve kérdezte:- Nemde te is a názáreti Jézussal való vagy? Az árus meglepetésében, hogy a kérdés neki szól, azonnal válaszolt az imént hallott hangnemben, hogy csak úgy zengett bele a templom:- Nem vagyok, döbrentei tót vagyok, csipkét gyüttem árulni. (Felsőszeli: Danajka 2001, 185) Következzen egy gyergyóremetei történet: Még gyermekkorában Szovátára származott a gyergyói székely. Itt dolgozott, itt alapított családot, igazi szovátai lett. Egy hétvégén úgy döntött, hogy meglátogatja leánytestvérét Szárhegyen. Jól esett a kedves fogadtatás, csak éppen az bosszantotta, hogy senkit sem ismert, és minden falubelijének be kellett mutassák. Egyszóval idegennek érezte magát otthon. Vasárnap délelőtt sógorával misére mentek, és a szószékkel szembeni padban foglaltak helyet. A pap prédikálás közben hangosan tette fel a kérdést:- Ki ez az ember?! Ki ez az ember?! - és mutatóujjával emberünk felé mutatott, aki lassan felemelkedett, és már akarta is mondani becsületes nevét, amikor a pap harmadszor is feltette a kérdést:- Ki ez az ember, aki az eget és a földet teremtette?! Erre sógora megrántotta zekéje szélét, és odasúgta rokonának:- Ülj le, sógor, nem rólad van szó! (Duka 1995, 223) Pozsony Ferenc szíves szóbeli közléséből (2007) szereztem tudomást a következő „esetrôľ: Az 1962-es kollektivizálás után a bukaresti hatalom Brassót Moldvából érkező fiatalokkal népesítette be az iparosítás keretében. Brassó Románia egyik legjelentősebb ipán központjává vált. A brassói drámai színházban az 1970-es évek végén előadtak egy olyan darabot, amely Moldva legjelentősebb fejedelméről, Stefan cel Marerői (Nagy István vajdáról) szólt. A vajda egy vesztes csatája után elkiáltotta magát: Unde sunteti moldovenii mei... [Hol vagytok, moldvai híveim...] Erre a színházterem legvégéből egy néző elkiáltotta magát: La Brasov, maria ta! [Brassóban vagyunk, fenséged!] Olyan nagy röhögés tört ki, hogy még a színészek is fetrengtek a színpadon, s a függönyöket is le kellett ereszteni. Végül is egy félórás vidám szünet után tudták a darabot folytatni.
