Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

2. Szöveges folklór

Humor a népköltészetben...235

A fenti szemle nyilvánvalóan csak egy rendkívül szűk válogatás: a témának sokkal mélyebb, sokkal tágabb a kapcsolatrendszere, nemzetközi szinten is. Ebben azonban itt és most nincs időnk és módunk elmélyülni. Csak szemléltetésként jegyzem meg, a hasonló szereptévesztésen alapuló helyzetkomikum legkésőbb a 16. században már kimutatható különböző európai forrásokban. Bandello francia püspök 1554-ben kiadott egyik novellájában már szintén felhasználta. Hőse, Arlotto „egyszer egy tudatlan karmelita barátot hallgatott, aki János evangéliumának arról a részéről beszélt, ahol a zsidók Keresztelő Szent Jánost faggatják. A barát azonban belezavarodott fejtegetésébe, sArlottóra meresztve tekintetét, egyre hangosabban kiabálta: »Ki agy te? Éliás vagy te? Jeremiás vagy te?« Amikor unalmassá kezdett válni ez az ismételgetés, Arlotto hangosan visszafelelt: »Nem vagyok én sem Éliás, sem Jeremiás, hanem Arlotto plébános vagyok. Hát nem ismersz?«” (György 1996, 29). A történetnek számos további magyar és nemzetközi változatai ismeretesek. A tanulság az, hogy a szlovákiai magyar közeg önironikusan aktualizálja a szöveget.

Az önirónia mellesleg egyik jellemző vonása a „szlovákiai magyar vicceknek”. Akár eladásom mottójaként is szerepelhetett volna a következő:

A komáromi híd közepén születik egy gyerek, s nem tudják eldönteni, hogy szlovák-e vagy magyar. Végül úgy határoznak, hogy feldobják. Amennyiben hasra esik, akkor szlovák, amennyiben hanyatt, akkor magyar. Fel is dobták a gyereket, ám az fejre esett, tehát - szlovákiai magyar.

Amennyiben mindenáron kategorizálni, csoportosítani próbálnók vicceinket, ezeket két alapkategóriába sorolhatnánk:

1. a magyar-szlovák együttélésből fakadó, sokszor nyelvi félreértések vagy tudatos csúsztatások, átverések formájában testet öltő poén.

2. olyan politikai viccek, amelyeknek szereplői vagy szlovákiai magyar politikusok (rendesen egy korábbról is ismert klisére vannak ezek ráhúzva, aktualizálva), vagy szlovák és/vagy magyar politikusok, közéleti szereplők olyan esetei, amelyek kimenetele valamilyen módon a szlovákiai magyarokat érinti.

Most ezekhez engedtessék meg néhány példát bemutatni18.1986-ban hallottam (és jegyeztem föl), vonatban utazva a következő viccet. Zsitvafödémesi szlovákok mesélték egymás közt, természetesen szlovákul:

Gorbacsov, Kádár és Husák vonaton utaznak. Gorbacsov egy üvegből vodkát iszik, majd mikor megunta, fél üveggel kihajít az ablakon.- Mit csinálsz?! - kiáltja Husák.- Ó, ilyen nálunk van elég, nem kár érte - hangzik a válasz.

Kádár téliszalámit eszik, majd fél rudat hanyagul kihajít az ablakon.- Mit csinálsz?! - kiáltja Husák.- Ó, ilyen nálunk van elég, nem kár érte - hangzik a válasz.

Ezek után Husák megragadja Kádárt és kilöki az ablakon.- Mit csinálsz?! - kiáltja Gorbacsov.- Ó, ilyen nálunk van elég, nem kár érte - hangzik a válasz.

18 Noha adatközlőimet személyiségjogi megfontolásokból nem adom ki, Öllös Lászlóval, aki örül minden szereplésnek, kivételt teszek. Ezúton is megköszönöm neki a szeretetreméltó erőszakossággal rám erőszakolt vicceit.