Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

2. Szöveges folklór

Katicabogár-röptetőink nemzetközi párhuzamai...227

Vidd el a hideget, Isten veled!

(Nagycsalomja; Liszka 1986, 51)

Katicabogárka, repülj fel az égbe,

Mondd meg Istenkének,

Zárja el a borúlátót,

Bújj, hideg, föld alá.

(Mátyóc, Géczi 1984,146)

A típus természetesen nemcsak a magyarok körében ismert, hanem Európa-szerte nagy közkedveltségnek örvend. Nem szabad megfeledkezni a katicabogár elnevezéséről sem, mert maga a név is sokat jelent számunkra, az ukránoknál például sôfnyško [napocska] a neve. A már idézett lengyel kutató, Kazimierz Moszyríski, az alábbiakat írja vele kapcsolatban:

Már M. Sumcov összehasonlította ezt a nevet a cseh sluneőko-val, a német Sonnenkáfer-rel. Említést tesz a krakkóiak versikéjéről, mely így hangzik: „Biedronko, biedronko, pójdž do Pana Jézusa po stonko” [Katicabogárka, katicabogárka, szállj az Úr Jézushoz napocskáért]. A németek ismerik még Sonnenkalbel-nek is...

(Moszyóski 1934, 570)

A katicabogár meleget, napot hozó/jósló tehetségét a szlovák, a Pozsony környékén élő horvát és a morva/cseh gyerekek is ismerték. Erről tanúskodnak az alábbi szövegek:

Pánbožkova kravička,

Isten tehénkéje

výlet do nebíčka,

szállj fel az égbe,

done s nám slniečka!

s hozzál nekünk napot!

(Kysucai-völgy; Hajnal 1924, 552)

Pánbožkova kravička,

Isten tehénkéje,

kde je tvoja mamička?

hol az édesanyád?

Na kopečku, na vršečku,

Hegyen, dombon,

tam pasú koníčka.

lovakat legeltet.

Marúnka, rúnka,

Katalinka, Unka,

dal božého slunka,

adott isteni napot,

šak mi ci ho dáme,

mi is neked adjuk,

len sa poihráme.

csak még egyet játszunk.

(Horvátgurab; Václavík 1925, 275)

Okorunko, dávej slunko!

Bogárka, adj napot!

Jak nedáš, vem té Jidáš;

Ha nem adsz, vigyen a Júdás,

Jest// dáš, vem

ha adsz, a Jóistenünk.

té Pánbu náš.

(Morvaország, Bartoš 1949, 64)