Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
2. Szöveges folklór
214 Szöveges folklór datévő Jézuska ruhái, mutatta azt a ruhát is, amelyiket ő maga készített, hímzett, vagyis ajándékozott. Most, hogy vége a húsvéti ünnepkörnek, más színű ruhát kell ráadni. Elvezetett a kápolna mellék oltárához és megmutatta a prágai Jézuska mását. Elmondta, hogy Prágában az egyik templomban van az eredeti (mondta azt is, hogy melyik templomban van, sajnos azóta elfelejtettem). Most a lelkiatyánkat rákérdeztem: tudja, hogy létezik, de ö sem tudja, hogy melyik templomban van. Annyit azonban mondott, hogy a tardoskeddiben is megvan a mása. Az egyházi szertartás színei (liturgikus színek): fehér a tisztaság színe, rózsaszín az öröm színe, zöld a reménység színe, piros a vértanúság színe, lila a bűnbánat színe és fekete a gyász színe. Minden ünnepkörnek, alkalomnak megvan a saját előírt színe, amelyben a lelkipásztor az istentiszteletet, a szertartást végzi. A prágai Jézuska ruháinál is ezeknek az alapszíneknek meg kell lenni és az ünnepkörhöz megfelelően öltöztetni. A hímzés, díszítés lehet rajta aranysújtás, vagy ezüstös, valamint pamutból hímezve, kivarrva pld. virág minták. Ezeket a ruhákat úgy ajándékozzák, varrják, hímezik, vagy pedig az ajándékozók úgy varratják: ezáltal gyarapodik, növekszik a mennyisége és külön szekrényben helyezik el. Innen, vagyis ebből származik a közmondás. A közmondás ismert volt, de a magyar nép körében nem volt túlságosan elterjedve... Egyfajta anyagból, ha valakinek több volt és gyarapodott, arra szokták mondani. Földterületre ritkábban. Erre megfelelő, szemléltető példa a népviselet, nálunk a kurtaszoknyás öltözet. A gazdagabb eladó lányok minden nagyünnepre új ruhát kaptak, a szegényebbek ekkor megjegyezték: „Nézd már megint új ruhája van, növekszik néki, mint a prágai Jézuska ruhája.” Megvallom, amikor a szóláshasonlatot először hallottam, nekem is hasonló, inkább a népetimológia kategóriájába tartozó magyarázatok jutottak az eszembe. Nagyban gyengíti azonban ezt az érvelést, hogy a szlovákiai Kisalföldön (és másutt sem!) mind a mai napig nem sikerült további adatra bukkanni, amely a Csókás Ferenc által leírottakat támasztaná alá. Mindamellett, hogy teljesen nem lehet kizárni akár ezt a magyarázatlehetőséget sem, ma már úgy vélem, a pinkamindszenti proverbium, amennyiben nem egyedi jelenség, valamiképpen a Krisztus növekvő ruhájának legendái motívumával állhat kapcsolatban. Ezt a feltételezést erősíteni látszik az idézett Mikszáth-megjegyzés a legenda spanyol eredetéről, illetve az a tény, hogy a Prágai Kis Jézus is az Ibériai-félszigetről származik. Valamelyest gyengíti viszont az, hogy a számomra hozzáférhető egyetlen spanyol proverbium-gyűjtemény nem ismeri e motívumot (Haller 1883), illetve logikailag sem tartható Krisztus növekvő köntösének motívumát a nem növő (!) prágai Kis Jézus szoborra vonatkoztatni. Ahhoz, hogy e kérdőjelek eltüntethetőek legyenek eszmefuttatásom végéről, jobban kéne ismerni nemcsak a magyar, hanem a vonatkozó cseh és spanyol proverbium-anyagot is. (2002)
