Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 199 Az viszont feltűnő, hogy a szlovák folklóranyagból gyakorlatilag hiányzik a Mátyás életének ezen szakaszát bemutató típus. Ismereteim szerint, a fentebb már tárgyalt és bizonyíthatóan minimálisan félreértés során a szlovák folklór részének tekintett szöveget leszámítva nem rendelkezünk olyan hiteles szlovák folklór jellegű szöveggel, amely Mátyás királlyá választását a fentebb tárgyalt motívumok felhasználásával mutatná be153. Összefoglalva az eddig elmondottakat, mai ismereteink alapján (és az addig érvényes, amíg elő nem kerül legalább egy, hiteles az írás- vagy szóbeliségből 1844 előtt közreadott, illetve lejegyzett ilyen tárgyú népmonda) az látszódik, hogy egyrészt Czuczor versének nem volt a magyar szájhagyományban előképe. Az a tény, hogy a történet lényegében a szlovák szóbeliségben is ismeretlen, közvetve a feltételezett mátyusföldi magyar mondahagyomány meglétének kérdőjeleit még erőteljesebben emeli ki. Viszont vélhetően épp Czuczor Gergely verse szolgált elsődleges forrásul a később, a szóbeliségből lejegyzett ilyen tárgyú népmondák vonatkozásában, ha nem is minden esetben, de szembe- és feltűnően gyakran. Mivel azonban túl sok a ha és a talán, a kérdést egyelőre Brecht szavaival zárhatjuk: „Wir stehen selbst enttäuscht und sehn betroffen/ Den Vorhang zu und alle Fragen offen”154. Motívumkövető kalanadozásaimat Szent Kristóf legendájának egy részletével kezdtem. Most térjünk csak vissza hozzá! A nemzetközi mesekatalógus 768. számú mesetípusa (St. Christopher and the Christ Child) lényegében ezt a történetet meséli el (Aarne- Thompson 1961, 265-266; Uther 2004, I: 424-425). Mivel a témának, nem is olyan nagy túlzással, szinte könyvtárnyi az irodalma155, csak nagyon röviden foglalom össze, kizárólag a bennünket most érdeklő motívumra összpontosítva. Ennek egyik legkorábbi feljegyzése a Legenda Aurea lapjain maradt ránk, és lényege, hogy az, egy folyó partján révészként dolgozó Kristófot egy apró gyermek kéri meg, vigye át őt a túlsó partra. A révajú. Vyhodia korunu a znovu sa znesie len naňho. Nechceli ho korunovať, že bol taký malý, chudobný, bedár a Rusnák. Tak sa dal chlapec do služieb jedného kováčovi. Ten mu raz uvidel na pleci zlatý kríž a riekol: - Ty nie si viac mojím sluhom, lež ja tvojím. - I začali robiť ručnice, bajonety, šable. A potom bolo v meste ešte raz korunovanie. Koruna sa opäť zniesla na chlapca, a tak sa predsa stal kráľom. (Voročov: Komorovský 1972,16) 153 A típus hiányzik a korábban publikált népmese- és mondagyűjteményekből éppúgy, mint az utóbbi időben közreadott, ám régebben keletkezett szövegkorpuszokból. Czambel Samu nemrégiben publikált, csaknem kettő és félszáz, a 20. század legelején kelet- és közép-szlovákiai lejegyzésű mese- és mondagyűjteménye összesen három Mátyás-történetet tartalmaz, de ezek egyike sem a királyválasztással foglalkozó jelenet (pl. Žeňuchová 2014,226 és 403). A második világháború alatt Frank Wollman által organizált össz-szlovákiai mesegyűjtés eredményeiből szintén nem oly régen Viera Gašparľková rendezett sajtó alá, három vaskos kötetben 585 szöveget, illetve az ezekhez kapcsolódó későbbi, ellenőrző gyűjtések során rögzített további néhány tucatnyi változatot. Ebből mindössze nyolc szöveg kapcsolódik Mátyás alakjához, egyik sem a királyválasztó történet (főleg: Gašparľková 1993, 662-663; vö. Gašparíková 2001; Gašparľková 2004). 154 Magyarul: „Mi is csalódtunk: a függöny lehull,/S marad száz kérdés megoldatlanul” (Bertold Brecht: A szecsuáni jólélek. Nemes Nagy Ágnes ford.). 155 Szövérffy 1943 (a bot-csoda: 48-49); Zender 1979 stb. Mind további irodalommal!
