Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
200 Néphit, népszokás, népi vallásosság vész vállára veszi a fiúcskát, de ahogy gázol a vízben, érzi, hogy egyre nagyobb, mármár elviselhetetlen ólomsúly nehezedik rá. Megtudja a gyerektől, hogy ő Jézus Krisztus, s azért oly nehéz, mert a világ összes bűnét magán hordozza. »Hogy megbizonyosodj arról, amit mondok, visszatérve szúrd a földbe a botodat a kunyhó mellett, s meglátod, reggelre kivirágzik és gyümölcsöt hoz.« Ezzel eltűnt a szeme elől. Viszszatért Krištofa házához, leszúrta a botot a földbe, s reggelre kelve látta, hogy pálma gyanánt kilombosodott, és datolyát termett. (Voragine 1990,163-165, konkrétan: 164) A német mesekatalógus szerint a német hagyományban csak a legkorábbi variánsoknál fordul elő Szent Kristóf egész legendája. Rendesen inkább, a fentebb is bemutatott révészmotívum dominál, végén a gyümölcsöt hozó bottal (Uther 2015,186-187). Az élő szlovák folklórból nincsenek rá adataim. A cseh írásbeliségben megvan. Karel Dvorák a régi cseh exemplumok gyűjteményében az 1049. szám alatt közli a történet szüzséjét, amiből viszont a levelet hajtó és gyümölcsöt hozó bot motívuma hiányzik. Az általa közölt könyvészeti jegyzék zömében a kapcsolódó nemzetközi irodalom, de van közte egy, E. Petrú által szerkesztett, olmützi történetek című gyűjtemény (Olomoucké povídky. Praha 1957), ami elvileg a szóbeliséghez is kapcsolódhat (Dvorák 1978, 61). Jómagam nem láttam ezt a kiadványt, így megítélni nem tudom, viszont Jaroslav Otčenášek munkájában nem említi, tehát a cseh szóbeliségből szintén hiányozni látszik (vö. Otčenášek 2012,226). A magyar meseanyagban is meglehetősen visszafogottan van jelen, ráadásul a kizöldülő bot motívuma itt is hiányzik az ismert variánsokból. Berze Nagy János, a nemzetközi mesekatalógussal szemben a 779. XXX.* típusszám alatt hozza, és Kálmány Lajos két, 19. század végi, alföldi variánsát ismeri (Berze Nagy 1957, II: 351). A modern Magyar népmesekatalógus mára nemzetközi rendszerben használatos típusszám alatt hozza, viszont a Kálmány Lajos által lejegyzett variánsokon túlmenően újabbakat nem ismer (Bernât 1982, 46-47). Kálmány egyik variánsát újraközli (Bernât 1982,175). A kizöldülő száraz ág mint vezeklési motívum A tárgyalt motívum (a kizöldülő, kivirágzó száraz ág, bot) egyéb mesékben is előfordul, noha némileg más funkcióban. A nemzetközi meseanyagban és az azt többé-kevésbé visszatükröző mesekatalógusokban, így már Antti Aame katalógusában, ahol a 756-os számot, és A három zöld ág (Die drei grünen Zweige) típusnevet kapta, a most tárgyalt motívum szintén meghatározó szereppel bír: Egy remete azt mondja egy emberről, akit akasztani visznek, hogy büntetése igazságos; büntetésül koldusként kell vándorolnia addig, míg egy száraz ágon három zöld levél nem hajt ki; egy rablóbandát sorsa elmondásával jó útra térít, a zöld ágak megjelennek!56 156 156 Die drei grünen Zweige: ein Eremit, welcher von einem Manne, den man zum Galgen führt, sagt, dass er eine gerechte Strafe erleidet, muss zur Strafe als Bettler umherwandern, bis an einem trockenen Aste drei grüne Zweige erscheinen; er bekehrt eine Räuberbande mit der Erzählung seines Schicksals: die grünen Zweige erscheinen (Aarne 1910, 34).
