Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
196 Néphit, népszokás, népi vallásosság A meséiének nyilvánvalóan ismernie kellett a Czuczor-verset (vagy annak egy nagyon hű feldolgozását), különben a rímes sorpárt, szinte szó szerint Czuczor nyomán nem iileszt(h)ette volna bele: Ma a királyt az angyalok teszik, s az lesz a király, aki vasasztalról eszik. (Czuczornál: Az új királyt ma angyalok teszik, / S az lesz, aki vas asztalrul eszik). Talán Mátyás nagy orrának felemlegetése is Czuczor-reminiszcenciára enged következtetni. A történet megkomponálásába mindamellett belejátszottak egyrészt a mesélő iskolában szerzett ismeretei is, hiszen tudta, hogy Mátyás anyja Szilágyi Erzsébet volt, s eszerint Mátyás sem lehetett egyszerű béreslegény vagy ostoros, másrészt meg némi zavarodott felejtés is, hiszen a kivirágzó ostornyél motívuma teljesen funkciótlanul lötyög a történet végéhez ragasztva. A Penavin Olga által közreadott két székelykevei (Torontál) változatban is szerepel mind a vasasztalról való evés, mind a kizöldülő ostornyél és a korona keresztje elgörbülésének a motívuma. Talán ennek a változatnak a keletkezése sem független a Czuczorverstől: Mátyás király nagyon híres király volt, állandóan a parasztok és a szegény nép oldalán állt. Igazak királya volt. Mátyás szegény családból származott és állandóan szolgált. Egyszer, amikor egy úrnál dolgozott, szántom' ment. Az úr délbe utána küldött egy szolgát. A szolga azzal a hírrel jött, hogy Magyarországnak királyt kell választani, s mivel Mátyásnak nagy orra volt, szimatolja meg, hogy ki legyen a király. Mátyás azt mondta:- Az lesz a király, kit az angyalok választanak és vas asztalon eszik. Leült és az ekevason evett. A szolga elkezdett nevetni, hogy ű tán azt gondolja, hogy ő lesz a király. Azt mondta még, hogy Mátyás akkor lesz király, amikor az ostor nyele kizőldel. Ki is zöldéit az ostor nyele, míg a szolga egyet fordult a szántásba, és nemsokára Hunyadi Mátyás lett a király. (Penavin 1984, 316) Kovács Ágnes, aki a Penavin Olga által közreadott mesék tipológiai besorolását végezte, ehhez, a korábban számon nem tartott mesetípushoz a 921XXX* kódszámot rendelte (Penavin 1984, 443), ám ez a később elkészült, a magyar novellameséket rendszerező katalógusba került be (Benedek 1984). E típus további három, a mai szlovákiai magyar nyelvterületen lejegyzett változatát olvassuk el a következőkben. Elsőként a Ferenczi Imre által 1964-ben, Bodrogszentesen rögzített, a kivirágzó ösztöke és a királyválasztás korona földobással motívumát is tartalmazó változatot: Mátyás király szegény ember fia vót. Egy gazdaembernél szógált. Úgy vót valamikor régen, hogy mikor királyt választottak, a koronát repítették. Felrepült, mer olyan varázslata vót. és akinek rászállt a fejére, azt tették meg királynak. Hát hiába repítették. Sok urak, grófok, bárók vótak ott, de nem szállt a fejére egynek se. Hát Mátyás szógált, szántogatott a gazdájával. Azt mondja a gazdája neki:- Királyt választanak, mink meg itt vagyunk! Hanem a királyi korona nem szállt le senkire. Azt mongya Mátyás:- Nem is lesz abbul semmi, ha én ott nem leszek, mer a király csak én lehetek. A gazdája erősen ránézett.
