Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
,S botját ott lelte kivirulva...” Egy motívum határtalanságairól 187 zasságra. Az eurázsiai népek mese- és mondavilágában szénében ismert jelenséggel van dolgunk (Goldberg 2013). Megvan az ókori görög és római mitológiában, mondavilágban (Scheiber 1985, 270-272), ahogy a későbbi eurázsiai szóbeliségben is. Legyen itt elég (hogy földrajzilag egy kicsit területeink felé közelítsünk) Nagy Károly 9-10. századi legendájára utalni, amikor az uralkodó földbe szúrt lándzsája zöldell ki, jeléül az előtte álló győztes csatának (Franko 1895, 25-26). Az első cseh uralkodóház, a Premysliek eredetmagyarázó mondájában is szerepel. A történet a 12. század elejéről származó, latin nyelvű Kosmas-krónikában már felbukkan, s legtöbb eleme, Libuše130 jóslatával kezdve, hogy fehér (szürke) lovát kell követni a kérőknek, ahol egy szántó parasztra lelnek, majd közük vele az égiek akaratát, aki erre két tarka ökrét elküldi oda, ahonnan jöttek, s azok szertefoszlanák a levegőben, leszúrja botját, aminek három hajtásából később kettő elszárad, fapapucsát elteszi stb. itt már megtalálható. A később még tárgyalandó vasasztalról történő evés viszont ebből a forrásból hiányzik (vő. Havránek-Hrabák szerk. 1957, 65-66)131. Az 1308-1314 között keletkezett, első cseh nyelvű, verses krónika, az ún. Dalimil krónikája is tárgyalja ezt az eseményt. A számomra hozzáférhető részletekben viszont csak a vasasztal motívuma szerepel, az tudniillik, hogy az lesz a kiválasztott uralkodó, aki az adott időban vasasztalról, azaz felfordított eke lapjáról ebédel (vő. Havránek-Hrabák szerk. 1957,156). A történet szinte minden későbbi cseh mondagyűjteményben, illetve különféle irodalmi feldolgozásokban is megtalálható132: A férfi [Premysl] meghallgatta őket [a követeket], vasalt mogyorófa ösztökéjét, mellyel az ekevasról piszkálta le a sarat, a földbe szúrta, ökreit kifogta, s rájuk kiáltott:- Menjetek vissza oda, ahonnan jöttetek! Alighogy ezt kimondta, az ökrök fölemelkedtek a magasba, s úgy eltűntek a levegőben, mint a madarak. Közben a mogyoróvessző, amelyet a szántóvető a földbe szúrt, három ágat hajtott, s azonmód levelet és termést is hozott. A követek álmélkodva és egyetlen szó nélkül figyelték a látott csodákat. A szántóvető barátságosan meghívta őket, falatozzanak vele; háncsból font tarisznyájából kenyeret és sajtot vett elő, s valamennyien letelepedek melléje a fűbe, s evéshez láttak, mert ugyancsak megéheztek. Míg falatoztak, s a korsóból vizet kortyolgattak, arra lettek figyelmesek, hogy a mogyoróvessző két hajtása elszáradt, s a földre hullott, a harmadik azonban gyorsan tovább hajtott a nap felé. A szántóvető látta, hogy a követek ámultak-bámultak a látottakon, ezért így szólt: 130 A cseh történelem mondák ködébe vesző női alakjának a nevét különféle alakban használja az irodalom (Libuše, Libuša, Libusa, Libussa), a továbbiakban mindig abban a formában használom, ahogy az az éppen idézett forrásban előfordul. 131 Részbeni, az összes bennünket most érintő motívumot viszont nem tartalmazó magyar fordítás: http://www.magyarulbabelben.net/works/cz/Kosmas-1045/Chronica_Bo%C3%AB- morum/hu/1764-Kosmas_kr%C3%B3nik%C3%Alja. Letöltve: 2016.1.12.). 132 Itt jegyzem meg, hogy a történet más népek hagyományában is ismeretes (a lengyel király, Michael Korybut Wiszniowiecki kiválasztásával összefüggésben is hasonló motívumok bukkannak föl. Vö. Franko 1895, 22), ám ezek maradéktalan nyomon követése nem lehet feladata ennek a dolgozatnak.
