Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
188 Néphit, népszokás, népi vallásosság- Miért csodálkoztok? Nemzetségünknek számos férfi sarja lesz, de közülük csak egy fog uralkodni ebben az országban... (Cibula 1979,12-13)133 Ugyanez a motívum viszonylag gyakran szerepel azokban a Mátyás-történetekben, ahol Mátyás királlyá választásának körülményeiről van szó. Tudomásom szerint a legelső előfordulása ebben a vonatkozásban Czuczor Gergely 1844-ben megjelent verse, amelyben a költő - a korszak gyakorlatát ismerve - művét a cím alatt népmonda ként, illetve néprege ként jelölte134, ámde automatikusan ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen a szóbeliségből kellett merítenie tárgyát135. Ugyanebben az időben írtak (Czuczor is!) népdalokat, Petőfi a János vitézét egy évvel később népmese ként karakterizálta, miközben ezekkel a megjelölésekkel nem a forrásra, hanem a műfajra utaltak. Mindamellett természetesen kizárni sem lehet valamilyen népi eredetet. Czuczor további megjegyzése, a második strófa első sora (Mátyusföldén az róla a rege) már konkrétabb ráutalás. Viszont nem tudok olyan korabeli közleményről, ami ezt a kijelentést konkrét szövegvariánssal is alátámasztaná, miközben nyilvánvalóan nem költői fantázia szüleménye a történet, hiszen legalább három-négy fontos, a fentiekben már részben taglalt eleme, motívuma közismert a közép-európai folklórban. Talán valamilyen nyomtatott forrása lehetett, de konkrét adatok híján ezen az ingoványos talajon messzebb nem merészkednék. Ismereteim szerint mindenesetre ugyanez a szöveg fél évszázad elteltével, 1894-ben Vozári Gyula, egy a Mátyás királlyal kapcsolatos irodalmi alkotásokat bemutató tanulmányában bukkan fel, amikor prózában ismét elmeséli (ahogy az az alábbi összevetésből kiderül) egyértelműen Czuczor költeményének szövegére támaszkodva: 133 Vö. Ernyey 1906,132; Franko 1895; Komorovský 1957, 42; Tille 1892, 118-125. Emlékszem, hogy harmadikos elemista koromban a tanító néni, történetesen Édesanyám, a honismeretóra keretében elmesélte nekünk, gyerekeknek ezt a történetet, azzal, hogy Premysl „vasasztalról” kínálta vendégeit, és az ösztöke három virágot hajtott (a három leánytestvért jelképezve), amiből kettő elszáradt. Emlékeim szerint akkori tankönyveinkben a szóban forgó monda nem szerepelt. Édesanyámat megkérdezve kiderült, hogy emlékezete szerint egy módszertani segédkönyvből merítette annak idején „Libusa” történetét. A pontos forrásra viszont mind ez ideig nem sikerült rábukkanom. 134 A költemény eredetileg az Aradi Vészlapokban jelent meg 1844-ben, a cím alatt ott népmonda műfaji meghatározással. Pannonhalmán a Czuczor-hagyatékban megvan az eredeti kézirat is, ahol néprege ként van jellemezve (Zoltvány 1899, II: 263-264), most a Zoltvány Irén által gondozott teljes kiadás alapján közlöm a szöveget (Zoltvány 1899, II: 167-169). 135 Nem vették ezt komolyan a csaknem-kortárs elemzői sem, és a szöveget, amit „népmondaként" jelölnek, a maga helyére, tehát a „népies hangú költői elbeszélés” kategóriájába sorolják (Kelemen 1880, 66; Teli 1900, 58 stb.).
