Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)

1. Néphit, népszokás, népi vallásosság

1. 18. „S BOTJÁT OTT LELTE KIVIRULVA...” EGY MOTÍVUM HATÁRTALANSÁGAIRÓL

Csak egy költő vagy egy szent képes a járda kövezetét öntözni abban a boldog reményben, hogy - fáradozása jutalmaképpen - liliomok fognak kinőni az aszfaltból.

(W. Somerset Maugham: Az ördög sarkantyúja)

A jelen dolgozat címéül választott sor Gyulai Ágost kötetéből van, aki a 20. század elején idegen költők költeményeinek fordításaiból állított össze egy legendáskönyvet (Gyulai 1906). Az idézetként szolgáló vers eredetileg Karl Joseph Simrock (Gyulainál Simrock Károly), romantikus német költő és filológus tollából származik. Szent Kristóf közismert történetét beszéli el, a levelet hajtó száraz bot motívumával zárva. Miután a gyermek Jézust („a világ urát") Kristóf átszállította a folyón, ő így szólt hozzá:

»...Tűzd botodat legott a földbe,

S várd el, kihajt-e lombja-zöldje?«

Ezzel eltűnt a kicsi gyermek,

Ki vállán súlyosan pihent;

Kristóf meg rögtön talpon termett,

A hullámok közül kiment És botját letúzé a földbe,

Várván kihajt-e lombja-zöldje?

Reggel megint a parthoz lépe,

S álomnak édes képéül Árnyékos hely tünék elébe,

Méhecskék zümmögék körül;

S botját ott lelte kivirulva S róla illatos virág hulla...

(Gyulai 1906, 59-60)

A motívumnak, az egy száraz, élettelen fadarab csodás kihajtásának, kivirágzásának mint (előjelnek, orákulumnak világszerte széles kultúrtörténeti összefüggései ismeretesek. A mű- és népköltészet különféle műfajaiban (és műnemeiben), ezek révén az operairodalomban ugyanúgy jelen van, mint az egyes (képző)művészeti megnyilvánulásokban, illetve a néphitben és népszokásokban. Egy tipikusan határtalan motívummal van tehát dolgunk, aminek a különféle tudományos diszciplínák képviselői viszonylag régóta szentelnek hol zártabb, hol univerzálisabb figyelmet. Egy korábbi, rövidebb dől-