Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
180 Néphit, népszokás, népi vallásosság riferikusan érintő kérdéskomplexum, amikora Boldogasszony papucsa elnevezésű virág122 magyar eredetmagyarázó mondái után keresgéltem, kezembe akadt Sinkó Veronika: A Boldogasszony papucsa című gyerekkönyve, benne egy hasonló című történettel. Az viszont, várakozásaimmal ellentétben nem a papucskosbornak is nevezett Boldogasszony papucsa eredetmagyarázó mondája, hanem a klasszikus Szent Kümmernis-legenda. Spanyolországban egy szegény ember a Boldogasszony szobra előtt imádkozik és elpanaszolja, hogy nyomorúságában már gyermekeit is az éhhalál fenyegeti. Megmozdul a szobor, s egyik ezüstcipellőjét az ájtatoskodó szegény elé pottyantja. Ő azonnal viszi az ékszerészhez, aki viszont lopással gyanúsítja, feljelenti, halálra ítélik. Utolsó kívánságaként megengedik neki, hogy egy imát mondjon el a Boldogasszony szobra előtt. Ekkor következik be a második csoda, a szobor a másik ezüstcipőjét is az imádkozó elé ejti, bizonyítva ezzel ártatlanságát, egyszersmind a szegénységből is kihúzva őt (Sinkó V. 2008, 22-24). Az összeállító, Sinkó Veronika jegyzete szerint a történetet Temesvári Pelbárttól vette, a számomra hozzáférhető Temesvári-irodalomban azonban egyelőre nem találtam. A Szent Kümmernis-mondakör (amihez a fenti történet is tartozik) csak látszólag kapcsolódik a monosandalos képzetkörhöz (hiszen nyilvánvaló, hogy itt nem intencionális egylábbelijűségről van szó), ezért -sa terjedelmi korlátok betartását célzó illendőség is ezt diktálja - most részletesen nem foglalkozom vele. [...j123 Visszatérve az intencionális egycipőjűség kérdéséhez, végezetül leszögezhetjük, hogy magyar (szlovák, román és német) recens adataink124 egyértelműen arra mutatnak, hogy a fél cipőben, lábbeliben való járás, megjelenés valamilyen szerencsétlenséget, akár halálközeli állapotot idéz elő. Ahogy abban Vajda sem tudott egyértelműen állást foglalni (Vajda 1989, 163), van-e annak jelentősége, hogy a bal vagy éppenséggel a jobb láb marad lábbeli nélkül, nos, erre újabb adataink sem adnak választ. Az a tény, hogy sok esetben az elsődleges üzenete az efféle (képi vagy verbális) ábrázolásoknak valóban az elesettségre, kitaszítottságra, szegénységre utal, nem jelenti egyszersmind azt, hogy ne lehetne egy régebbi, részben elfelejtett hiedelemmel, szimbólummal dolgunk. További adatok természetesen árnyalhatják a képet. (2014) 122 Cypripedium calceolus. Egyéb magyar elnevezései: Mária cipellője, Mária cipője, Kisasszony papucsa, papucskosbor. A németben a legelterjedtebb Frauenschuh mellett ismerik még a Marienfrauenschuh, Marienschelle, Kuckucksblume és Pfingstblume megnevezéseket is. Szlovákul tudomásom szerint csak a črievičník papučkový, csehül meg a strevicník pantoflíček megnevezés használatos. S noha mindegyik nyelven szerepel a nevében a cipő, a papucs, a fenti eredetmagyarázó monda helyi variánsaira eddig nem akadtam. 123 A témával jelen kötet egy másik tanulmányában már részletesebben foglalkoztam: 1.2. Jutalmazás és büntetés. Adalékok a népi vallásosság képszemléletéhez. 124 A manapság divatos babonaszótárak, enciklopédiák és a hasonló zsánerű internetes oldalak is rendre hoznak, nemzetközi masszába gyúrt hasonló hiedelmeket, ám ezek a helyhez és időhöz nem kötött adatok tudományos szempontból lényegében használhatatlanok, csak néhány példa: „Egész évre rosszat jelent, ha valaki úgy járkál, hogy csak az egyik lábán van cipő” (Rosta-Bábai 2007, 102). Vö. http://sokszinuvidek.hu/index.php/mozaik/1653-Vel%C3% BCnk-%C3%A9l%C5%91-n%C3%A9pi-babon%C3%Alk (letöltve: 2014. 05. 02.). „Akinek járás közben csak az egyik lábán van csizma, annyi rossz napra számíthat, ahány lépést tesz meg így” (Morajlás. A 708. sz. Rómer Flóris Cserkészcsapat lapja 16, 2012,150. sz., 3.)
