Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
178 Néphit, népszokás, népi vallásosság Werfelnek ez a mondata kísértetiesen emlékeztet a Vajda László által idézett, B. Gutmann egy 1909-es munkájából vett afrikai adatra: „Egy cipőben, lábbeliben nem szabad senkit köszönteni”, amelyhez, Vajda szerint, vélhetően hozzáfűzhető: „különben azzal (kivel: aki a szabályt megszegi? vagy azt, akit ily módon köszöntenek?) valami - halál, betegség vagy más rossz - történik" (Vajda 1989, 131). Hasonló, az egylábbeliségből fakadó rossz felfogásával a hagyományos magyar folklórban is találkozunk.118 Egy udvarhelyszéki közlés alapján, „ahányat lépik a legény vagy a leány félmezítláb, annyi esztendeig nem házasodik meg, vagy nem megyen férjhez” (Sándor 1876,125). Egy másik, debreceni adatunk alapján viszont „ha fél cipőben jár az ember; elhagyja a mátkája” (Vozári 1876). Ugyanez a hiedelem ismert a szlovákok körében is: „Amelyik leányka fél lábbal mezítláb jár: ahányat a cipőtelen lábával lép, annyi évig nem megy férjhez.”119 (Dobšinský 1880, 27-28). Egy 1914 körüli, rakamazi (Szabolcs m.) gyűjtésből származó adatunk alapján, „félcipőben (de nem kivágott, hanem a párnak a fele értendő) több lépést tenni, vagy járkálni” annyit jelent, mint „hamar özveggyé lenni” (Verebélyi 1998, 70). Hasonló tőről fakad a Nagyszeben környéki Hortobágy-völgy román hiedelme Is: „Egy asszonynak vagy menyasszonynak sosem szabad félmezítláb járnia, mert akkor meghal a férje vagy vőlegénye”120 (Schullerus 1912, 163). Hogy a hiedelem közismert lehetett, bizonyítja a Pauline Schullerus által vele kapcsolatban közreadott, alcinai eredetmagyarázó monda Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) keletkezéséről: Alcinában egyszer, sok-sok évvel ezelőtt egy asszony elment az erdőbe, hogy a vacsorához epret gyűjtsön. Férje az udvarban dolgozott és teljesen egészséges volt. Amikor az asszony máraz erdőben járt, annyira nyomta őt az egyik cipője, hogy lehúzta a lábáról, egy bokor alá tette, majd továbbment. Egy nyúl észrevette ezt és figyelmeztetni akarta az asszonyt, utánaszaladt és ezt kiáltotta: Ahány liget, annyi kereszt, Ha akarsz, hát továbbmehetsz, De cipődet le kell vetned. Az asszony nem értette őt, viszont nagyon megijedt és futni kezdett. Amikor ezt látta a nyúl, nagyon elcsodálkozott az ostoba asszonyon, aki egy nyáltól megijed, és elment a rókához tanácsot kérni, mivel meg szerette volna menteni az asszony férjét a haláltól. »Képzeld, komám, az ostoba asszony fél tőlem, és nem érti meg, hogy jót akarok neki. Gyere, téged talán megért.« A róka szembement az asszonnyal és mondta neki: Fenyőfának zöld az ága. Meg fog halni az urad. 118 Ezeknek megfelelő adatokat, főleg a német kultúrkörből Vajda is hoz, amiket most természetesen nem fogok megismételni (Vajda 1989, főleg: 131) 119 „Ktoré dievča jednou nohou obutou, druhou bosou chodí: koľkoraz kročí tou bosou, za toľko rokov nevydá sa. " 120 „Eine Frau oder Braut darf nie an einem Fuss bekleidet und mit dem andern barfuss gehen, sonst stirbt der Mann oder Bräutigam. “
