Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
Palóc” halottas hiedelmeink és szokásaink...131 Felső-Pfalzban is széliében ismeretes volta kutya vonŕtása mint haláljel (Hartinger 1979, 31). A német babonaszótár tanúsága szerint a képzet jelen volt Frieslandtól kezdve Türingián és Szilézián keresztül Alsó-Ausztriával és Erdéllyel bezárólag gyakorlatilag az egész német nyelvterületen (HdA-8, 994, 997). A halálelőjelek egy másik klasszikus példáját is idézi Csáky: „Ha a tyúk úgy énekő, mintha kakas vóna, akkora rokonságba’ meghal valaki” - mondta egyik csábi beszélgetőpartnere. Ez a képzet is rendkívül elterjedt, amit K. Kovács László csuvas, cseremisz, osztják stb. adatai is bizonyítanak (K. Kovács 1944, 21-25. Vő. Jung 1982, 228). Strausz Adolf a bolgárok köréből tudósítja az alábbiakat: „Ha egy tyúk úgy rikácsol, mint a kakas, akkor halálozás fog történni a házban, kivéve, ha a tyúkot azonnal odaajándékozzák egy kolostornak” (Strausz 1897, 363). A képzet ismert a szlovákok körében is. Rudolf Bednárik egy očovái adatot említ, miszerint, ha a tyúk elkukorékolja magát, levágják, nehogy meghaljon valaki a családból103. Helmut Huber idézett alsó-ausztriai statisztikájából kiderül, hogy a kukorékoló tyúk a megkérdezettek 13%-a körében jelent halált (Huber 1981, I. táblázat). Huber adatát Walter Hartinger felső-plafzi (Hartinger 1979, 31), valamint a német babonaszótár hesseni, alpesi és alsó-ausztriai adatokkal (HdA-8, 997-998) erősíti meg. A halál beállta utáni teendők közül kettő, Csáky Károly által is adatolt cselekményhez keressünk a továbbiakban közép-európai párhuzamokat. Ipolyvarbón a tükröt „vagy megfordították, vagy fekete kendővel letakarták, hogy a halott ne nézzen bele”. Ez a szokás ugyanígy ismeretes volt a szlovákok körében is (Bednárik 1939, 61; Horváthová 1972, 204; Horváthová 1975,1003), sok esetben azzal indokolták, hogy a halott meg ne lássa magát benne, mert bolygó lélek lenne belőle (Melicherčľk 1968, 571). A német babonaszótár Kelet-Poroszországból, Mecklenburgból és Badenból adatolja a szokáscselekményt. Megemlíti, hogy a zsidóknál is szokás a tükör letakarása, hogy „a halott meg ne lássa önmagát benne”. Több helyütt a német nyelvterületen - így a babonaszótár - azt tartják, a tükör letakarásának elmulasztása további haláleseteket vonna maga után. Ezzel rokon az a horvát magyarázat, miszerint ha nincs letakarva a tükör, akkor „megduplázódik a halott” (HdA-9, 568) A halál beállta után általában az ablakot ki szokták nyitni. Erre a Csáky-féle gyűjtésben is találunk szép példákat, miközben ennek ellenkezőjére is vannak adatok. A szlovákok körében széliében ismert volt, hogy a halál beállta után azonnal ki kellett nyitni egy ablakot, hogy a lelket semmi ne akadályozza távozásában (Horváthová 1975,1003; Melicheróík 1968, 571). A Felső-Garam mente szlováksága szerint viszont nem volt szabad kinyitni az ablakot, mivel ott úgy vélték, hogy a lélek csak a temetés után távozik a testből (Horváthová 1972,204). Božena Némcová az 1850-es években több alkalommal is utazást tett az akkori Felső-Magyarországon. Feljegyzéseiből tudjuk, a Nógrád megyei (katolikus!) szlovákok a halál beállta után szintén kinyitották az ablakot, hogy a lélek szabadon el tudjon szállni. Megjegyzi, hogy a szokás ismeretes a csehek körében is 103 „...keď sliepka zakikiríka, zarežú ju, aby niekto z rodiny neumrel” (Bednárik 1939,54. Vö. továbbá: Horváthová 1972, 203; Melicherčľk 1968, 571)
