Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
128 Néphit, népszokás, népi vallásosság egy bikaherélő járt náluk, annak elbeszélték a furcsa jelenséget. Az megkérdezte, hogy a nemrég meghalt apjuknak nem dobták-e ki valamilyen holmiját. Sok gondolkodás után rájöttek aztán, hogy a temetés utáni meszeléskor a halott gatyamadzagját kidobták a ganajra. Hát ezért járt haza esténként. A bikaherélő azt tanácsolta, hogy keressék azt meg és ássák bele a sírba. Amikor ez megtörtént, az éjszakai zörejek is megszűntek a padláson. Az elhunytat általában egy évig gyászoltál (fekete ruha, karszalag stb.). Aki gyászol, annak nem szabad mulatságba, lakodalomba, de még disznótorra sem menni. A gyászév letelte után az egyes halotti emlékünnepek elevenítik még fel az elhunyt személyét. Névnapon, születésnapon, a halál évfordulóján virágot visznek a sírra. „Halottak napján itt is visznek virágot a temetőbe, meg gyertyát égetnek. Máma most má divatba jött itt is, hogy a reformátusok is, pedig azok nem égettek soha gyertyát, csak a katolikusok. De most má égetnek többen. Én nem égettem soha, de virágot, ugye, koszorút szoktunk mindég kivinni.” Szilveszterkor a pap imát mond az az évben elhunytakért. (1990)
