Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
A halál és temetés Felsővályon 123 Ezzel a sírásás kérdéséhez érkeztünk. A halál beállta után azonnal hozzáfognak a sírgödör kiásásához, ugyanis az egy nap alatt nem készül el. Ezt a munkát barátok, régi jó emberek végzik el, sohasem pénzért, hanem kölcsönös segítségképpen. Van, aki ajánlkozik is. A munkások kenyeret, pálinkát, szalonnát kapnak. Egyszerre csak három sírásó dolgozott, de többen is kimentek: közben váltották egymást. Itt kell szólni a sírhely kiválasztásának kérdéséről is. Felsőválynak két temetője van: a Bikszögi és a Nagyszeresi temető. Mindkettő a falut övező dombokon helyezkedik el. Régebben élőgyepü volt körülöttük és körül is voltak sáncolva. Néhány éve drótkerítéssel vették körül őket. E temetők legértékesebb helyeinek azok számítottak, amelyek a legkimagaslóbb részeken találhatóak, s ahonnan szép kilátás nyílik az egész falura. A nagycsaládi temetkezés nyomai is megvannak a temetői rendben, ám korántsem olyan reprezentatívan, minta szomszédos Gömörmihályfalván. 27. kép: A gömörmihályfalai temető térképe. I: Harangláb; II. a Szívós és a Forgon család sírjai; III. a Czékus és a Bodon család-sírjai; IV. római katolikus és roma sírok (Liszka József rajza, 1980) A családok egybe temetkeztek. Nem olyan rendezett temető volt itt, mint városon. A Bikszögi temetőben egy csoportba temetkeztek a Kalasok, a Lőkös család megint egybe. A temető alsó végén cigányok és egy román katona vannak elföldelve. Adatközlőim nem tudnak olyasmiről, hogy az öngyilkosokat máshová temették volna. A temetőhöz egyforma joga van mindenkinek, mondják. A Nagyszeresi temetőben is egy sorba kerültek a családok: házastársak egymás mellé. Megjegyzendő azonban, hogy az ide temetettek jobbadára mind rokonok voltak.
