Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)
1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag
A kisebbségek települési szintű etnikai szegregációjának vizsgálata 71 A. Dsm > 70- erősen szegregéit etnikai térszerkezet a települések szintién B. Dsm > 60- jelentősen szegregéit etnikai térszerkezet a települések szintién C. Dsm > 50- szegregációra utaló térszerkezeti elemek a települések szintién D. P-i < 50- a (helyi) kisebbség csekély mértékű szegregálódása a települések szintién Az A csoportba tartoznak: a Nagymihályi (Ml); Tőketerebesi (TV); Nagyrőcei (RA); Kassa-vidéki (KS); Nagykürtösi (VK); Nyitrai (NR) járás. Ezen belül még az első három (Ml; TV; RA) külön is csoportosítható az alapján, ahogy a három számított mutató egymáshoz aránylik. Az említett három járás települései között a roma közösségek magyaroktól való elkülönülése jóval nagyobb mértékű, mint a szlovákoktól való szegregálódásuk. Különösen a „szélsőségesen” magas disszimilaritási mutatókkal jellemezhető Nagymihályi és Tőketerebesi járás településein élő magyar közösségekre jellemző mind a szlovákoktól, mind a romáktól való térszerkezetbeli elkülönülés, ami más szemszögből egy jellegzetes, markánsan magyar jellegű etnikai tömb tartós meglétének igazolása is egyben. A B csoportba a mutató 60 fölötti értékével bíró Érsekújvári (NZ), Losonci (LC) és Galántai (GA) járás tartozik. Ugyanakkor az Érsekújvári és a Losonci járásra is jellemző, hogy a három számított mutató egymáshoz hasonlóan aránylik; azzal a különbséggel, hogy esetükben a roma közösségek a szlovákoktól jóval inkább elkülönülnek, mint a magyaroktól. Az együtt élő vegyes, roma-magyar közösségek tehát a Losonci és Érsekújvári járásban jóval nagyobb eséllyel fordulnak elő, mint az első csoport járásaiban. Az Érsekújvári járás kapcsán meg kell említeni, hogy kísérletképpen kiszámoltam járás nemzetiségeinek disszimilaritási mutatóit a járási központ adatsorait mellőzve is. A próbaszámítás eredményei alapján bebizonyosodott, hogy a járás népességének csaknem egy harmadát [28,25%] kitevő Érsekújvár a maga jellegzetesen vegyes etnikumú lakosságával számottevő mértékben képes befolyásolni a disszimilaritási mutató alakulását. A szlovák és magyar nemzetiségű népesség disszimilaritási mutatójának a járásközpont nélkül számított értéke ugyanis jóval meghaladja járás egészének értékét. A még szintén erőteljes szegregációt jelző 64,07 helyett, az Érsekújvár nélkül vizsgált térség népességének elkülönülését jelző index a maga 77,12-es értékével valójában már egy nagyon markáns, tömbszerűen szegregált etnikai térszerkezetre utal, jelentősebb nemzetiségileg vegyes lakosságú települések nélkül. A harmadik, C csoportba 50 fölötti disszimilaritási mutatókkal a Lévai, Rimaszombati, Rozsnyói, Vágsellyei, Szenei járás tartozik. Meglehetősen „széthúzott" ez a mezőny; a Szenei járásbeli mutató értéke alig haladja meg az 50-et [50,92], míg a Lévai járásbeli szlovák-magyar disszimilaritási mutató alig marad el a 60-astól [59,70], Egyéb szempontok alapján is vegyes a kép; a Rimaszombati járást például az előzőekben kifejtettek - vagyis a számított disszimilaritási mutatók egymáshoz viszonyított aránya - alapján az Érsekújvárival és a Losoncival állíthatjuk párhuzamba. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a roma-magyar elkülönülést mérő mutató a maga rendkívül alacsony, 39,63-as értékével az etnikailag „vegyes” arculatú települések különösen nagy számát takarja, illetve ezeknek a járás településszerkezetén belüli jelentősebb arányát tükrözi; jóval többet és nagyobb arányút, mint a két másik járásban. Végül az utolsó, a szlovák-magyar disszimilaritási mutató 30 körüli értékével jellemezhető két járás, a Komáromi (KN) és a Dunaszerdahelyi (DS) külön csoportot alkot. A mutató értéke alapján nyoma sincs a két összevetett nemzetiségi csoport szegregációjának a járások településszerkezetén belül. A mutatók értékei alapján a helyzet
