Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

132 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje 3.2. A munkaerő mozgása Magyarország és Szlovákia 1999-ben kötött egyezményt a kölcsönös foglalkoztatás­ról. A megállapodásban először 400 fő munkavállalásáról egyeztek meg, majd ezt ha­marosan föl kellett emelni 2001-ben 800 főre, 2002-ben 1600 főre, 2003-ban 2000 főre. Az egy éves időtartamú munkavállalási rend kialakulása tulajdonképpen előké­születet jelentett a 2004-es csatlakozás utáni szabad munkaerőáramlásra. A határon átkelők számának növekedése bizonyítja, hogy a munkavállalási enge­dély nélkül ingázó munkaerő jelentős személyforgalom-növekedést idézett elő. A napi ingázók száma kb. 30 ezer főre tehető. Több indok szól amellett, hogy a határ magyar oldalára járjanak át naponta ilyen létszámban. Ezek közé tartozik a nyelvi korlátok hi­ánya, a nagyobb munkalehetőségek és a magasabb minimálbér. Az ingázók döntő többsége betanított munkás, legfeljebb szakmunkás. Magasabb beosztásban csak igen kevesen dolgoznak közülük. Vonzó a számukra, hogy a Duna magyarországi déli sávja mentén van az ország legfejlettebb, dinamikusan fejlődő része, ahol a munka­helyek száma nő, és az átlagbér is magasabb az ország többi részhez viszonyítva. Eh­hez képes viszont a Duna északi partját Cseh/Szlovákiában 1920 óta hátrányosan megkülönböztették a többi terület javára, ezért fokozatosan lemaradt a fejlődésben, mezőgazdasági terület maradt, ahonnan a munkaerő az északi iparosodottabb vidé­kekre áramlott. Az elszegényedő lakosság számára jelentős segítség a határok átjár­hatósága. Különbség van a határ nyugati és keleti szakasza között, mert az Ipoly és a Tisza közti határ mindkét oldalán egymáshoz nagyon hasonló gazdasági elmaradott­sággal küzdő országrészekkel találkozunk. Emiatt a vándorló, munkát kereső szemé­lyek Budapestre, vagy a Duna menti munkahelyekre járnak. A nagyszámú ingázó munkavállalását a két ország munkaügyi központjai és a munkaerőkölcsönző vállalkozások segítik. 2005-ben megkötötték a Győr-Dunaszerda­­hely paktumot a határ menti térségek foglalkoztatáspolitikájának javítására. Az egyez­mény többek között magába foglalja a munkanélküliek segítését a munkapiacra jutás­ban (Estélyi-Keszegh-Kovács-Mikóczy 2006). 3.3. A testvértelepülési kapcsolatok Az önkormányzati rendszer bevezetése alapozta meg mindkét országban a testvértelepülési kapcsolatokat. A demokratikus változások következtében minden egyes település politikai önállóságot kapott, ami többek között azt jelenti, hogy fele­lősek településük fejlettségi szintjéért, feladatuk a településfejlesztés. Arra is lehető­séget kaptak, hogy fejlesztési céljaikat más településekkel közösen valósítsák meg. Ez arra ösztönözte a települési önkormányzatokat, hogy más településekkel együttmű­ködve keressék a lehetőséget helyzetük javítására. Helyzetük elemzése során kiderült, hogy a határ menti területek fejlődését nagy­ban segítené, ha az elzártság megszűnne, ha a határ két oldalán lévő települések fel­tárhatnák közös érdekeiket, és ezt követően cselekvéseiket, fejlesztési lehetőségei­ket összehangolhatnák. A közös tervezés és közös megvalósítás olcsóbbá tehetné pl. a közművek kiépítését és használatát, ha nem a határ léte szabná meg a nyomvona­lakat, hanem a települések közötti gyakorlatias érdekek. Érvényes ez a logika egyéb települési szolgáltatások ellátására is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom