Lelkes Gábor - Tóth Károly (szerk.): Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2005 (Somorja-Dunaszerdahely, 2006)

1. Válogatott tanulmányok és adatok a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonakozólag

100 Válogatott tanulmányok és adatok - Vybrané štúdie a údaje jött. És azok az emberek, akik erre építik az életüket, a háztartásukat, a kiadásaikat, egyszercsak hoppon maradnak, mert lesznek más országokban más emberek, aki­ket még jobban ki lehet zsákmányolni. Mert ennek a rendszernek ez a lényege, hogy minél többem van, annál többem legyen. És az ilyenekkel szemben nem segítenek a jogszabályok. És az embereket is elrontanák, anyagiassá tennék. " Mindezt összevetve újfent leszögezhető, hogy az interjúalanyok elképzelésében az ipari park sok kis cégből áll. Multinacionális vállalatot csak a végső esetben fogadnának el, azt is inkább a munkanélküliek, akik bármilyen munkaadónak örülnének: „még ha az ember tudja is, hogy kihasználják, még akkor is örül, mert legalább van munkahelye". Az ipari parkot alkotó cégek földrajzi eredetét illetően legszívesebben a régióból származó, tehát a szűk értelemben vett „hazai" cégeket látnák. Ugyanakkor azt is tu­datosítják, hogy ezekből kevés van, s nem töltenék meg az ipari parkot. A régióból származó cégek további hátránya az interjúalanyok szerint, hogy csak a minimálbért. Vagyis jöhetnének hazai országos hatáskörű, sőt nemzetközi cégek is, de megintcsak nem mammutvállalatok. 4. Az ipari park húzóágazatai Az arról folytatott beszélgetéseknek, hogy milyen tevékenységek kaphatnának helyet az ipari parkban, kétségkívül volt némi álmodozásjellegük. De ez tudatosan történt, mégpe­dig azért, hogy az interjúalanyoknak alkalmuk nyíljon beszélni mindarról, ami a leginkább foglalkoztatja őket, ami a legfontosabb számukra. S mi a legfontosabb? A FÖLD. A be­szélgetőtársak nagy része - közülük is leginkább az alacsonyabb iskolai végzettségű nők, valamint a középkorú és nyugdíj előtt álló férfiak - roppant erős, némely esetben szinte mágikus kötődést éreznek a földhöz. Olyan érték ez számukra, amely egyszerre jelképe­zi a biztonságot, a szabadságot, a kreativitást, s bizonyos értelemben a folytonosságot is. Nincs olyan munkahely, amely mindezt, ráadásul egyszerre tudná nekik biztosítani. A föld, mint a) biztonság - pótolhatatlan, vagy ahogyan az egyik interjúalany mondta, „a föld mindig kincs, nem hagy cserben, ezt ne felejtsük el". Idősebbek és fiatalabbak is ta­pasztalatból mesélték, mit jelentett a föld akkor, amikor magasabbak voltak a felvá­sárlói árak és a kertészkedésnek, szőlőtermesztésnek köszönhetően pluszjövedelem­hez jutott a család. S azt is elmondták, mennyit képesek megtakarítani azáltal, hogy nem üzletben vásárolják, hanem maguk termesztik a zöldséget, gyümölcsöt. Amíg ez a lehetőségük megmarad, minden pesszimizmus ellenére nem érzik teljesen elve­szettnek magukat még a munkanélküliek sem. Ugyanakkor nem tudják elképzelni még a gazdaságilag aktívak sem, hogy létezzen a párkányi régióban (ezt hangsúlyozzák) olyan munkahely, amely ilyen erős biztonságérzetet nyújtson. b) szabadság - azt jelenti, hogy nincs főnök, aki hajt, az ember a maga ura, viszont pontosan tudja, hogy mikor, mit kell tennie, ezért nincs is szüksége irányításra. Ez a fajta függetlenség az interjúalanyok számára sehol máshol nem érhető el, s így ért­hető módon oly mértékben felértékelődik, hogy sokan még a biztonságnál is fonto­sabbnak tartják. c) kreativitás - a szabadság, függetlenség következménye, hiszen az, aki a maga ura, szabadon alakíthatja a tevékenységét. Azt termeszt, amihez kedve van, kipróbál­hat új eljárásokat stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom