Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
III. Kutatási eredmények
80 III. Kutatási eredmények leginkább azt tükrözi, hogy az egyetemes magyarsághoz soroljuk magunkat, ugyanakkor mégis különbözünk a többi magyartól, mások vagyunk, mint a többi magyar. Szlovákiai magyarok vagyunk, felvidékiek vagyunk. A „szlovákiai” jelző azonban nem azt jelenti, hogy az ezt használók elsődlegesen vagy kizárólagosan állampolgárként azonosítják magukat - ez inkább a szlovákiai, szlovák és szlovák állampolgár megnevezésekben nyilvánul meg. Sokkal inkább a magyarságon belüli másságot hivatott felidézni, ugyanakkor sokaknál egyben elhatárolódást jelent a „felvidéki” jelzőtől, illetve személyre szóló etnonimumtól. Ezek az adatok a sokat emlegetett többes identitásról is vallanak. Arra célzok, hogy a népszámlálási adatfelvételt sok kritika érte amiatt is, hogy nem adott lehetőséget az esetleges többes nemzeti identitásúak valamennyi identitásának deklarálására, mert mindenki csak egy nemzetiséget választhatott. A kritikusok szerint egyebek mellett ez is hozzájárulhatott az ismeretlen nemzetiségűek gyarapodásához, ugyanis elképzelhető, hogy azok a személyek, akik nem tudták eldönteni, melyik az „erősebb” nemzeti identitásuk, inkább egy nemzetiséget sem jelöltek meg. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a szociológiai kutatásoknál van mód a többes nemzeti identitás kinyilvánítására. Tehát ha valakinek például szlovák-magyar identitása van, akkor ennek oly módon kellene megmutatkoznia, hogy az első választásnál például szlováknak tartja magát, majd él a második választás lehetőségével, és ekkor a magyar nemzetiséget választja. Viszont elenyésző eset, hogy valaki éljen ezzel a lehetőséggel. Tehát a közvélekedéssel ellentétben - mely szerint a sok vegyes házasság következményeként sok a többes identitású magyar —, az adatok arról árulkodnak, hogy a megkérdezetteknek túlnyomórészt csak egy nemzeti identitásuk van, mégpedig a magukat magyar nemzetiségűnek vallók49 esetében magyar, amelyhez az említett személyre szóló etnonimumok társulnak50. Az etnonimumokról elmondottakat más kutatások is alátámasztják. Egy 2010-ben lefolytatott nemzetközi kutatásban (Macháéek 2011:24) nemzeti hovatartozásuk tekintetében a megkérdezettek a következő öt lehetőségből választhattak: magyar, szlovákiai magyar, magyar származású szlovák, szlovák, egyéb.51 Bár az itt kapott eredmények a kissé különböző kérdésfeltevés és a válaszlehetőségek korlátozott száma miatt nem hasonlíthatók össze teljes mértékben saját eredményeinkkel,52 azt azonban mindenképpen jelzik, hogy a „magyar” és „szlovákiai magyar” etnonimum, amely korábban csaknem azonos mértékben jellemezte a megkérdezetteket, elmozdult a „szlovákiai magyar” felé, ugyanis a megkérdezetteknek immár 68 százaléka vallotta magát szlovákiai magyarnak. Emellett 16% válaszolta, hogy magyar, 13% pedig azt, hogy magyar származású szlovák. Macháéek a fiatalok, középkorúak és idősebbek válaszai között nem mutatott ki számottevő különbségeket, ami annyit jelent, hogy kortól függetlenül is a szlovákiai magyar etnonimum volt a leggyakoribb. Hasonló eredménnyel zárult az a 2011-es felmérés is, amelyet magyar tannyelvű gimnáziumok érettségiző diákjai között végeztünk. Esetükben úgyszintén a szlovákiai magyar etnonimum a legjellemzőbb: 69 százalékuk választotta. Emellett 23 százalékuk magyarnak, 3 százalékuk magyar származású szlováknak tartja magát. A személyre szóló etnonimum kérdésében tehát minden jel arra mutat, hogy ma már nem a „magyar” a leggyakoribb etnonimum, hanem a „szlovákiai magyar”. Amikor tehát ebben a könyvben szlovákiai magyarokról beszélek, 49 A kérdőívben még egyszer szerepel a kérdés, hogy milyen nemzetiségű, ahol a magyar és szlovák nemzetiségen kivül az „egyéb” kategóriában szintén fel lehet tüntetni, ha valaki egyik sem, vagy mindkettő. 50 A magyar gyökerű szlovákok pedig egyértelműen szlováknak vallják magukat, nem szlováknak és magyarnak. 51 Macháéek ezeket nem etnonimumnak, hanem az etnikai identitás típusainak nevezi. 52 Úgy gondolom, hogy a „felvidéki” kategória hiánya mindenképpen torzítja az eredményt.
