Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
32 I. Kiindulópontok népszerűsítése tudományos-népszerűsitő eszközökkel (tankönyvek, nevelő célzatú tévéműsorok és hasonlók). Az utolsó, az ötödik szint az elit perspektívája, a tudományos nemzetelméletek/kisebbségelméletek szemszögéből alkotott nemzet, illetve kisebbségkép (i. m. 427.). Úgy gondolom, ha mindezt a nemzeti kisebbségekre is vonatkoztatjuk, akkor tovább bonyolódik a kép, mert nemcsak az egyes perspektívák különbözőségével, hanem a perspektívákon belüli „többeslátással” is számolni kell. Ez épp a brubakeri hármas konfiguráció következménye. Az első szinten, tehát a kisebbséghez tartozók személyes tapasztalataiban ugyanaz a mechanizmus működik, mint a nemzet tagjainak személyes tapasztalataiban. A második perspektíva azonban már nemcsak pusztán a külvilág perspektívája, hanem ezen belül létezik egy specifikus nézőpont, az anyaországé.25 A harmadik, negyedik és ötödik szinten is nemcsak a nemzeti kisebbség nézőpontja érvényesül, hanem a nemzetiesítő államé és az anyaországé is. Vagyis a második perspektíva, azaz a nemzetiségi politika egyszerű indoklásának szintje nemcsak a kisebbségi politikusok és publicisták megközelítését tükrözi, hanem a nemzetiesítő állam és az anyaország politikusainak és publicistáinak perspektíváját is, s ugyanilyen szövevényesen alakul a negyedik és az ötödik perspektívából származó kisebbségkép is. De ezek a politikai alapállások dinamikus interakciójából származó konstrukciók nem a kisebbség politikával profi módon nem foglalkozó többségének a konstrukciói, és sokszor nem az ő tapasztalataikat tükrözik. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy sok esetben a kisebbségnek ezek a tagjai másként látják magukat, a helyzetüket, más kérdésekre fókuszálnak, mást tartanak fontosnak, mint a kisebbséget képviselni akaró alanyok. Ennek nagyon konkrét példája, amikor a szlovák-magyar együttélés kutatása során ismételten kiderül, hogy a megkérdezettek többsége ezt nem tartja problematikusnak. Viszont a kisebbség képviselői annak tartják, és nem értik, hogyan lehetséges, hogy az emberek, akiket képviselni kiváltnak, az adott kérdésben nem osztják a véleményüket. Végezetül visszatérve a nemzeti kisebbségek Brubaker által említett képviselőihez, azaz a kisebbségi politikai mező cselekvő alanyaihoz, nyilvánvalóan szükségük van arra, hogy a saját perspektívájukból származó politikai igények és a nemzeti kisebbség tagjainak személyes tapasztalataiból származó kisebbségperspektivák minél inkább közeledjenek egymáshoz, máskülönben nem lenne „hátországuk”, nem állna mögöttük olyan erő, amely legitimmé tenné az igényeiket. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői manipulálják a népüket, de az sem kizárt, hogy a cél érdekében ezt is megteszik, mint ahogy az például Brubakemek a délszláv háborúról írott elemzéséből kiderül (Brubaker 2006). I. 3. POLITIKAI KERETEK Az előzőleg elmondott logika alapján a nemzeti kisebbségek és helyzetük állapota olyan, mint az élő szövet, amely a közeg és a szereplők állandó interakcióinak eredménye szerint alakul. Ennek az állandó dinamikának is van azonban egy kiindulópontként kezelhető startállapota, mégpedig a hármas konfiguráció elemeinek azok az alapvető fontosságú, mondhatni kulcsjelentőségű állásfoglalásai, amelyekben kinyilatkoztatják a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos álláspontjukat. A szlovákiai magyar kisebbség esetében a hármas konfiguráció első eleme a szlovák állam, a második elem a szlovákiai magyarokat képviselő cselekvő alanyok (elsősorban az 25 Mindez még bonyolultabbá válik, ha a nemzetiesítő állam egyben anyaország is, vagyis van saját kisebbsége, amely egy másik ország területén él. Különösen ha ez a másik ország a nemzetiesítő állam területén élő kisebbség anyaországa, mint például Magyarország és Szlovákia esetében.
