Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
I. 2. Alapfogalmak és elméletek 27 zet, mert a kulturális határ „nem vág egybe sem a politikai egységek határaival (a hatalom tényleges birtokosainak felségterületével), sem pedig az egyetértés és szabad akarat demokratizmusa által megáldott más egységek határaival” (i. m. 75.). „A nemzetek csakis a nacionalizmus22 korának kereteiben határozhatók meg, és nem ahogy az ember gondolná, fordítva. Nem arról van szó, hogy a »nacionalizmus kora« az egyik, másik vagy bármelyik nemzet ébredésének és politikai önmeghatározásának egyszerű összegzése lenne. Sokkal inkább arról, hogy csak akkor jöhetett létre, amikor az általános társadalmi viszonyok életre hívják - amikor a standardizált, homogén, központilag fenntartott magaskultúrák áthatják a népesség egészét és nemcsak az elitek kisebbségét -, és olyan helyzet áll elő, amelyben a pontosan meghatározott, közoktatással szentesített és egységesített kultúra alkotja szinte az egyedüli egységet, amellyel az emberek önkéntesen és gyakran lelkesen azonosulnak. (...) Ilyen - igaz, csakis ilyen - feltételek közepette a nemzetek valóban meghatározhatók mind a közös akarat, mind a közös kultúra által, továbbá oly módon, hogy mindkettő - tehát az akaratlagos és a kulturális közösségek - egybeesik a politikai egységek határaival is. Ilyen feltételek mellett akarnak az emberek politikai közösséget vállalni mindazokkal, és csakis azokkal, akikkel e közös kultúrán osztoznak. A politikai államalakulatok (polities) határaikat ezután saját kultúrájuk határáig akarják kiterjeszteni, fennhatóságuk határain belül pedig saját kultúrájukat védelmezni és érvényre juttatni. Az akarat, a kultúra és az állami egység összeolvadása lesz ily módon a norma, amely nem sérthető meg könynyen és gyakran. (...) Ezek a feltételek persze nem az emberi állapotot mint olyat határozzák meg, csupán annak egyik változatát, a modem ipari társadalom emberéét” (i. m. 75—76.). A cseh Miroslav Hroch is részletesen kidolgozott képet ad az európai nemzetfejlődésről (Hroch, M., 2000). A nemzet szerinte is történelmi kategória. A nemzetet „széles társadalmi csoportnak” tartja, „mely egyrészt több objektív kapcsolat (gazdasági, politikai, nyelvi, kulturális, vallási, földrajzi, történelmi) kombinációja, másrészt a kollektív tudatban történő szubjektív reflexió által integrált” (i. m. 4.). A nemzetnek három alapeleme van: 1. a közös múlt tudata, 2. olyan nyelvi és kulturális kötődések sokasága, melyek jóvoltából a csoporton belül magasabb szintű társadalmi kommunikáció válik lehetővé, mint rajta kívül, 3. a civil társadalomként szerveződő csoport tagjainak egyenlőségéről szóló koncepció” (i. m. 5.). Európában kétféleképpen jöttek létre a nemzetek. Nyugat-Európában nagyrészt „egy etnikus kultúra dominanciája alatt fejlődött ki, abszolutista formában vagy rendi-reprezentatív rendszerben. Az esetek zömében a késő feudális hatalmi rendszer ezután reformok révén vagy forradalom által modem civil társadalommá alakult át, párhuzamosan a nemzetállamnak mint egyenlő polgárok közösségének az építésével” (uo.). Közép- és Kelet-Európábán általában egy „külső eredetű” (exogenous) uralkodó osztály dominált olyan etnikai csoportok fölött, melyek összefüggő területen éltek, de nem rendelkeztek »saját« nemességgel, politikai egységgel vagy folytonos irodalmi hagyománnyal” (uo.). Az utóbbi esetben akkor kezdődött a modem nemzetépítés, amikor „a nem-domináns etnikai közösség bizonyos csoportjai saját etnikai hovatartozásukról kezdtek beszélni, és ezt egy potenciális, majdani nemzetként fogták fól”(i. m. 7.). Hroch a nemzetépítés három strukturális szakaszáról beszél, amelyeket A, B és C szakasznak nevez. Az A szakaszban „az aktív szereplők mindenekelőtt a nem-domináns csoport 22 Gellner szerint a nacionalizmus „olyan politikai alapelv, amely a politikai és nemzeti egység tökéletes egybeesését vallja. A nacionalizmus - mint érzelem vagy mozgalom - leginkább ezen elv alapján határozható meg. A nacionalista érzelem ennek az alapelvnek a megsértése miatt érzett harag, vagy az annak beteljesedésekor átélt elégedettség. A nemzeti mozgalmat pedig egy ilyenfajta érzelem hozza működésbe” (i. m. 11.).
