Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)

I. Kiindulópontok

14

I. kiindulópontok

Összegezve elmondható, hogy a „szlovákiai magyarnak lenni” fogalom „szlovákiai” dimenzióját tekintve az a legkevésbé fontos kritérium, hogy az illető hol él. Az sem okvetlenül szükséges, hogy szlovák állampolgár legyen, viszont ebben az esetben legalább kötődnie kell Szlovákiához.

Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy empirikus kutatásokat végző szociológusként nem valamiféle absztrakt, elképzelt, virtuális népességgel dolgozom, hanem olyannal, amely „megfogható”, vagyis olyan emberekkel, akik elérhetők, akikkel találkozni, akikkel beszélni lehet. S lakossági felmérések esetében ezek az emberek Szlovákiában élő, a kutatás során magukat magyar nemzetiségűnek valló szlovák állampolgárok (illetve lehetnek szlovák/magyar kettős állampolgárok is, de ez egy új jelenség, amit ráadásul az ügy politikai vetülete miatt nem biztos, hogy közölnek). A könyvben terítékre kerülő kutatási eredmények is a velük készült kérdőívekből, mélyinterjúkból és fókuszcsoportos beszélgetésekből származnak. Ezt nemcsak az alapvető kiindulópontok tisztázása végett tartom fontosnak leírni, hanem azért is, mert bár ahogyan azt levezettem, a szlovákiai magyarok köre rajtuk kívül is tágítható, abban biztos vagyok, hogy a továbbiakban bemutatandó eredmények és összefüggések nem minden tekintetben vetíthetők ki a szlovákiai magyarok huzamosan külföldön élő, illetve külföldi állampolgárságú csoportjaira. Vagyis mindaz, amit a szlovákiai magyarokkal kapcsolatban le fogok írni, nem kell, hogy a külföldön élő szlovákiai magyarokra is igaz legyen, de persze ez sem kizárt, legalábbis bizonyos témák tekintetében.

I. 2. ALAPFOGALMAK ÉS ELMÉLETEK

A szlovákiai magyarok szociológiája a nemzetszociológia, illetve a kisebbségszociológia tárgykörébe tartozik, ezekbe ágyazódik bele, ezért a „szlovákiai magyarok” fogalom tisztázásán kívül szükséges a tágabb értelmezési keret

és annak alapfogalmai, vagyis a „nemzet” és a „nemzeti kisebbség” fogalmak tisztázása is.

Mivel a nemzet és a kisebbség nem új keletű jelenség, kezdjük egy 1896-os leírással, A Pallas Nagy Lexikona „Nemzet és nemzetiség” szócikkével.

„Mindkét fogalom népet jelent, de mindegyik a népet más-más szempontból tekintve. Nemzetiség a nép fajbeli jelleme szerint, melynek lényeges ismérve a nyelv. Nemzet az államot alkotó, az államnak személyi és alanyi tényezőjét, szubjektív erejét képező nép. Nemzetiség a nép természetrajzi, nemzet a nép politikai tekintetben. Ebből látható, hogy a nemzet több nemzetiségből állhat, hogy a nemzet egységének egyáltalán nem feltétele a nemzetiség egysége. Politikai tekintetben ez az egység igen kívánatos mozzanat ugyan, mert az egységes államérdek mellett kizárja külön faji érdekek keletkezésének lehetőségét. A világtörténelem azonban az államokat a maga módja szerint s nem az elmélet kívánalmai alapján alkotta és rendezte, úgy hogy a nemzetegység és a nemzetiségegység fogalmai egymást teljesen nem fedik. Viszonylag kedvező helyzetben vannak azok az államok és politikai népek (N.ek), amelyekben a nemzetet alkotó nemzetiségek egyikének fizikai v. pszichikai v. mindkét szempontból túlsúlyánál fogva sikerült a vezérszerepet magához ragadni, s az államra, állami intézményeire, politikai szervezetre reá sütni kiváló, hatalmas egyéniségének bélyegét. Az ily államot nevezzük nemzeti államnak, ellentéte a nemzetiségi állam, melyben a politikai nemzetet alkotó különböző nemzetiségek az anyagi és szellemi erőegyenlőség viszonyában állanak egymáshoz. A nemzetiségi állam gyengéje az, hogy a külön faji érdekek túlsúlyra vergődhetnek s a közös államérdeket veszélyeztető módon fejlődhetnek, de e nélkül is az öntudatra ébredt faji érdekek oly koncessziókat igényelhetnek, amelyek csak a közös érdek, az államegység érdekének csorbításával nyerhetnek kielégítést, míg a nemzeti államban minden olyan velleitások, amelyek a vezémemzetiségtől nyert államjelleg csorbítására v. elhalvá-