Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
I. Kiindulópontok
L 2. Alapfogalmak és elméletek 15 nyúlására vezethetnének, jogilag és tényleg a priori kizárvák. Jogilag kizárvák pedig azért, mert a nyelv önmagában még nem jogcím önálló államalkotásra, a világtörténelem pedig a különböző nyelveket beszélő nemzetiségeket államilag úgy összekeverte, hogy nyelvhatárok alapján, vagyis akként államokat alkotni akarni, hogy a nemzeti egység s nemzetiségi egység azonos fogalmakká váljanak, egyenesen képtelenség, nem tekintve a történelmi jogot, a befejezett tényeket, amelyeknek jogalkotó erejét kétségbe vonni nem lehet, amely abban áll, hogy a történet által szentesített tényleges állapot jogállapottá lesz. Tényleg kizárvák pedig a közös államérdeket veszélyeztethető velleitások azért, mert a vezémemzetiség elég erős és hatalmas arra, hogy azokat csirájukban elfojtsa. Kitűnik az elmondottakból az is, hogy az állás, melyet a politikai nemzet körén belül az egyes nemzetiségek igényelhetnek, egészen más a nemzetiségi és egészen más a nemzeti államban. Csak a nemzetiségi államban lehet szó külön állásról, testületi jogokról, az egyes nemzetiségeknek mint ilyeneknek elismeréséről s azoknak az államérdeknek természetesen alárendelt autonómiájáról és annál inkább, minél nagyobb mérvben igaz lesz az, hogy a nemzet az egyes nemzetiségek szövetkezésében áll. A nemzeti államban a nemzetiségek mint ilyenek önálló elismerést nem igényelhetnek, mert itt nem a nemzetiségek szövetkezése alkotja a nemzetet, hanem nemzet a bár különböző nemzetiségekhez tartozó egyéneknek összessége, amely összesség nem az egyes nemzetiségeknek mozaikszerig hanem a vezémemzetiség egységes jellegével bir. Más szóval, a nemzetiségi államban a politikai nemzet testén belül többé-kevésbbé egyenjogú nemzetiségek állanak szemben egymással, míg a nemzeti államban csak különböző nemzetiségű állampolgárokról lehet szó. Erős nemzeti állam: Magyarország. Az itt kifejtett elméleti álláspont valamint természetesen nem jelenti a vezémemzetiséghez nem tartozó nemzetiségeknek elnyomását, hanem csak azt, hogy a nemzetiség, a nyelv az egyéni, individuális jogokhoz tartozik, s mint ilyen a jogállamban feltétlenül tiszteletben tartandó, úgy másrészt nem zárja ki azt, hogy az egyes nemzetiségek viszonyai nem kizárólag az egyéni jogok alapján rendeztessenek, vagyis nemcsak az egyes nemzetiségekhez tartozó polgárok nemzetiségi jogai tiszteletben tartassanak, hanem magok a nemzetiségek mint ilyenek bizonyos jogokkal felruháztassanak. A viszony rendezése politikai kérdés. Vezéreszméje csak egy lehet: az államérdek (salus reipublicae) határain belül a teljes szabadság”. Irodalom: Eötvös J., A nemzetiségi kérdés, Budapest 1865, Mocsáry Lajos, Néhány szó a nemzetiségi kérdésről, u. o. 1886, Pelsőczi H. Gy., Magyarország s a tótok, u. o. 1882, Persz A., A nemzetiségi kérdés állametikai megvilágításban, Nagy-Szeben 1879, Popovich M., A nemzetiségi kérdés Magyarországon szerb szempontból, ford. Sárcsovich A., Szabadka 1865, Ürmösy L., Az erdélyi nemzetiségek, Kolozsvár 1885, Vertán É„ A nemzetiségi kérdés Magyarországon, Budapest 1861. Egy századdal később az A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a „nemzet” fogalmat négyféleképpen magyarázza. Elsődleges jelentése a következő: „történelmileg kialakult tartós közösség, amelyet közös nyelv, terület, gazdasági élet, valamely jellegzetes kultúrában megnyilvánuló közös lelki sajátosság és rendszerint valamilyen államszervezet tart össze”. Ugyanakkor lehet „ilyen, de különböző nyelvű népekből álló közösség” (AMNYÉSZ V, 1980:175). A nemzetiség „valamely nemzetet más nemzetektől megkülönböztető jellemvonások összessége”, vagy „valamely más nemzettel közös állami kötelékben élő népcsoport”, illetve „valamely nemzethez vagy nemzeti kisebbséghez való tartozás” (AMNYÉSZ V, 1980:177). A kisebbség „valamely államban az annak nemzeti jellegét meghatározó néptől nyelvében, történelmében különböző népcsoport, nemzetiség” (AMNYÉSZ IV, 1979:181). Most pedig íme, néhány tankönyvi definíció:
