Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
118 IV. Melléklet nagyobb távolságokra.4 Másrészt a központi térszerkezeti struktúra rendszerváltás utáni felbomlása következtében a három kerületi város, Pozsony, Kassa és Besztercebánya migrációs nyeresége fokozatosan migrációs veszteséggé alakul át5, miközben a közeli települések migrációs egyenlege javulni kezd. Vagyis a korábbi kibocsátó s ezáltal migrációs veszteséggel rendelkező járások országszerte, de még inkább Nyugat-Szlovákiában befogadókká, a migráció új célterületeivé válnak. A koncentrációt felváltja a dekoncentráció, ami annyit jelent, hogy a belső migráció célterületei már nem a nagyobb városok, hanem a nagyobb városok holdudvarát képező települések. Ennek következményeként 1990 óta enyhén nőtt a vidéki lakosság részaránya. Jelenleg az 5 000 lélekszám fölötti települések migráció szempontjából stagnálnak, a 20 000-100 000 lakosú városokban pedig migrációs veszteség mutatható ki. Ezzel szemben az 5 000 lakosnál kevesebbet számláló településeken folyamatos a migrációs többlet. A tendencia Pozsony és környékének migrációs változásaiban mutatkozik meg a leginkább: míg a nyolcvanas években a bevándorlás következtében évi 4100 fővel gyarapodott a főváros lakossága, a kilencvenes évek végére a bevándorlók száma évi 1700-ra csökkent. Ugyanakkor növekedni kezdett a Pozsony vidéki települések lakossága, s ez a növekedés most is tart.6 Ezzel egyidejűleg érvényesülni kezd a szuburbanizáció és a dezurbanizáció.7 S ez nemcsak a nagyvárosokra érvényes, hanem Szlovákia valamennyi régiójának vidéki városaira is. Csupán a Pozsonyi kerület városai képeznek kivételt, amelyek jelenleg is a bevándorlás legattraktívabb célterületei közé tartoznak (Moravanská 2006), tegyük hozzá, nemcsak a távolabbi régiók lakosai számára, hanem a pozsonyi lakosok számára is. A város migrációs egyenlegében bekövetkezett változás ugyanis nemcsak a Pozsonyba költözők csökkenésének köszönhető, hanem annak is, hogy nőtt a Pozsonyból kiköltözők aránya (Bezák 2002, 342). Az ezredfordulótól egészen napjainkig a legnagyobb migrációs nyereséggel rendelkező járások a Galántai, Dunaszerdahelyi, Lévai, Senicai, Pozsonyi, Nyitrai, Érsekújvárt és Komáromi járás - tehát azok a járások, 4 Ami a költözködés távolságát illeti, a nyolcvanas évek első felében a migránsok 61%-a az adott régión belül, tehát annak egyik településéről a másik településére költözött, 39%-uk pedig átlépve a régió határát, nemcsak másik településre, hanem másik régióba is költözött (Gajdoš 2001, 195). 2001-ben a lakhelyet változtató 79 881 személynek már csupán 46 százaléka költözött a szomszédos településre, 32 százalékuk a szomszédos járásba, 18 százalékuk pedig más kerületbe. 5 Ezt nagyon jól példázza Pozsony ötödik városkerülete, Ligetfalu migrációs helyzetének változása. A 20. század kilencvenes éveinek elejéig ebbe a városrészbe költöztek be a legtöbben, s a korábban falusias jellegű hangulatos városrész alvóvárossá, vagy ahogyan sokszor jellemezték várossá alakult a városban. A kilencvenes években azonban felére csökkent a betelepülők száma, jelenleg pedig elvesztette az imigrációs szaporulatból származó Pozsony városon belüli elsőségét. A Ligetfaluból kiköltözők harmadik legnépesebb csoportját a dunaszerdahelyi és a galántai járásba emigrálok alkotják. 6 A belső migráció szempontjából három attraktív terület létezik. Az egyik Pozsony és környéke, amely részben magában foglalja a magyarlakta Szenei, Dunaszerdahelyi és Galántai járást is. A másik központ Kelet- Szlovákiában található, Kassa és környéke, tehát a magyarlakta Kassa-vidéki járás is. A migráció szempontjából érdekes területek harmadik csoportját a külföldi befektetések által felértékelődött vidékek jelentik, többek között a magyarlakta Galántai járás (Samsung), a Kassa-vidéki Kechneci ipari park és részben a Nagyszombati kerület (Peugeot-Citroen). 7 A szuburbanizáció lényege, hogy a városközpont lakosságához képest megnövekszik a városi peremkerületek (elővárosok) lakosságának az aránya. A dezurbanizáció a szuburbanizáció kísérőjelensége, s abban nyilvánul meg, hogy a város lakosságának csökkenésével növekszik a várost övező vidéki települések lakossága. Mivel azonban a projektben a földrajzi, regionálistudományi megközelítést használtuk, s a jelenséget mint térfolyamatot vizsgáljuk, az ismertetett folyamatnak a szuburbanizáció a helyes megnevezése.
