Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
Túl a város peremén 119 amelyek korábban évtizedekig migrációs veszteséget produkáltak -, s ahova azóta az összes migráns 88%-a költözött.8 Az ország EU tagállammá válása óta a Pozsonyból kiköltözők számára további új célterületként szolgál a magyarországi Rajka és Mosonmagyaróvár közötti térség. A szuburbanizáció és dezurbanizáció folyamatát felgyorsítja, hogy vidéken fó'leg azokon a településeken, amelyekből a város könnyen és aránylag gyorsan megközelíthető, javulnak az életkörülmények, fellendül a közművesítés, a lakásépítés, s ezáltal ezeknek a településeknek megnő a vonzereje a városi lakosság bizonyos rétegei számára.9 Ilyen települések a Pozsony vonzáskörzetében levők is, köztük az általunk vizsgált Felső-Csallóköz és az említett magyar-szlovák határ menti térség települései. 2. A MINTA JELLEMZÉSE A felmérésnél a standard kérdőíves módszert alkalmaztuk.10 Az eredeti célkitűzés szerint olyan embereket akartunk megkérdezni, akik 1. Pozsonyból költöztek a Felső-Csallóközbe vagy Magyarországra; 2. 2004 után költöztek; 3. nemcsak hétvégi „turisták”, hanem az adott településen laknak. A kiköltözőkről semminemű adattal nem rendelkeztünk, lakossági listánk sem volt, sőt még a számuk becslésére tett kísérlet sem hozta meg a várt eredményt.11 Az 8 A magyarlakta járások közül - s egyben országos méretben is - a Szenei járás rendelkezik a legpozitívabb migrációs mérleggel (2005-ben 1 000 lakosra számítva 16 bevándorló jutott). A bevándorlók két harmada Pozsonyból költözött a járásba. Hasonlóképpen a Dunaszerdahelyi és a Galántai járás bevándorlóinak többsége is Pozsonyból érkezett. A nagyvárosból vidékre költözés tendeciája Kelet-Szlovákiában is megfigyelhető, ugyanis a Kassa-vidéki járás bevándorlóinak 43 százaléka Kassáról származik. 9 A szuburbanizáció korai formái a 18. századi Angliában fedezhetők fel, amikor a burzsoázia körében divatossá vált, hogy a városhoz közeli, de vidéki településre költözzenek. Ezzel egyrészt a nemeseket akarták utánozni, akiknek mindig is volt „nyári lak”-juk, másrészt a vidéki élet romantikája vonzotta őket. A kiköltözéshez azonban az is hozzájárult, hogy menekülni akartak a piszkos, poros ipari városok már akkor is egészségtelen környezetéből (Sýkora L. 2003, 224). A 19. század végén és a 20. század elején bekövetkező technikai fejlődés további lökést adott a szuburbanizációnak. Főleg a vasúthálózat fejlesztésének köszönhető, hogy Angliában és az Egyesült Államokban egyre több ember számára a lakóhely és a munkavégzés helye két különböző földrajzi pontot jelenthetett. A vasúthálózat mentén Prágában és Budapesten is peremterületek alakultak ki. A szuburbanizáció további hulláma a II. világháború után következett be, mégpedig elsősorban az Egyesült Államokban, ahol rohamos fejlődésnek indult az autóipar, és a személygépkocsi luxuscikkből használati eszközzé vált (Sýkora, ugyanott). S míg a szocialista országokban az állam a már említett lakásépítési politikával és egyéb rendeletekkel a koncentrációt támogatta, az USA-ban az állam a szuburbanizációt serkentette egyrészt a közutak építésének fokozott támogatásával, másrészt a lakosság számára megfizethető jelzáloghitelekkel, amelyeknek köszönhetően peremterületi és vidéki házakat építhettek, illetve vásárolhattak. 10 A szuburbanizáció empirikus vizsgálatánál kétféle megközelítést szoktak alkalmazni. Az egyik a városközpont és a peremövezetek összehasonlításán alapul, a másik a vizsgált terület kiválasztott morfológiai struktúráit elemzi. Az első megközelítés inkább Európára, a második inkább az Egyesült Államokra jellemző. Mivel a centrumból a perifériára költözés a szuburbanizáció legmarkánsabb irányvonala, Sýkora szerint a szuburbanizáció leginkább a lakosság, s részben a vállalatok költözésén keresztül követhető nyomon. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a centrumból a peremvidékre költözésen kívül a más jellegű migráció is hozzájárul a szuburbanizációhoz, például a nemzetközi migráció, vagy az ország más vidékeiről történő beköltözés. 11 A migráns lakosság követésének módszertani nehézségeiről részletesen lásd Divinský 2009; Holá 2007, 115. A 2011-es népszámlálás során az Európai Parlament ajánlására az uniós tagállamok egységes kérdésblokkban fogják követni a migrációt, aminek egyrészt az a célja, hogy országok között összehasonlítható adatok gyűljenek össze, másrészt pedig ezáltal lehet kiküszöbölni az eddigi eltérő kérdésfeltevésekből származó különbségeket és értelmezési nehézségeket. Ugyanakkor a 2011-es népszámlálási ívben az eddiginél több kérdés vonatkozik majd a belső és nemzetközi migrációra. Igaz, ezek között szerepel egy olyan nem kötelező kérdéscsoport is, amelyről az illetékes ország dönti el, hogy beiktatja-e a kérdőívbe vagy sem.
