Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
108 IV. Melléklet náns típust alkotunk, és a nemzeti identitás tekintetében, amely még bonyolultabb, mint a nemzeti értékrend, mert a nemzethez, mint értékhez való viszonyuláson kivül magában foglalja a nemzettel kapcsolatos érzéseket, véleményeket, döntéseket és azok indoklását is, szintén kimutatható három alapvető típus, amely sok dologban különbözik egymástól. De van egy nagyon lényeges közös pontjuk: úgy a szilárd magyar identitásúak, mint az ingadozó identitásúak, legvégül pedig a szlovák identitásúak magyarnak vallják magukat. Igen, a szlovák identitásúak épp abban különböznek a szlovákoktól, hogy míg az utóbbiak szlováknak vallják magukat, a szlovák identitásúak még magyarnak. Ezek az identitás típus ok most is léteznek, és megjelenítik a magyarnak lenni összes állomását, különböző változatát. Ezek az emberek különféleképpen magyarok, de valamennyien magyarnak tartják magukat. Ezért senki sem jogosult arra, hogy kirekessze őket a magyar közösségből, még akkor sem, ha szlovák párt választanak vagy a gyereküket szlovák alapiskolába íratják az érvényesülésre hivatkozva. Mert biztosan van, aki azért választja a szlovák iskolát, mert jobb iskola vagy közelebb van, mint a magyar, de temérdek adatra hivatkozva állítom, hogy nem ez a tendencia. A tendencia egyértelműen az, hogy miközben sokan magyarnak vallják magukat, a szlovák iskolát a szlováksága miatt választják. Ezt egyébként a kutatások során nem is titkolják. Azt nem tudom, hogy emiatt mennyire vannak kirekesztve a helyi magyar közösségből, például a magyar iskola életéből, de a helyi kulturális életből nincsenek kirekesztve, ugyanis a meghívókra talán csak nincs ráírva, hogy csak egy bizonyos típusú magyarnak szólnak. De ha mégis, akkor ez szomorú és kontraproduktiv, mert az ilyen kitagadásos módszerrel a magyarok egy csoportja hozzájárulhat a magyarok más csoportjának szlovákká válásához. Egy esetben viszont jogosnak tartom a kritikát. Akkor, amikor olyan emberről van szó, aki abból „él”, hogy magyar. Ha az ő gyereke jár szlovák alapiskolába. Ez képmutatás. De nevezhetjük etnobiznisznek is. Tehát magyar az, aki magyarnak tartja magát. Persze az élet megannyi helyzetében nem tudhatjuk, hogy ki tartja magát magyarnak. De ugyanúgy azt sem, hogy milyen az anyanyelve, a származása, milyen iskolába járt, milyen pártra szavazott! ! Mindegy tehát, hogy milyen kritériumrendszert állítunk fel, mindig csak a cikk elején említett két lehetőség marad: mások magyarsága felett fogunk ítélkezni, vagy megkérdezzük, hogy ő kinek tartja magát az adott kritérium(ok) szerint. Ha például olyan szempontot állítunk fel, hogy az is magyar, aki magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek vallja magát, és szereti a nyalókát, akkor biztosan több lesz a magyar, mint ha csak azokat tartanánk magyarnak, akik magukat magyar nemzetiségűnek vallják. De azon kívül, hogy számban többen lennénk, milyen minőségbeli változást hozna ez a szlovákiai magyaroknak? Igen, tudom, akik abból élnek, hogy magyarok, azok számára fontos érv lehet, hogy egy gyarapodó közösség áll mögöttük. De itt van a magukat magyarnak vallók többsége, akik közül kiki a maga magyar, vegyes vagy szlovák közegében éli a dolgos mindennapjait, s gyakran egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy ő most hogyan és miért magyar. Nem mintha ignorálná a dolgot, inkább azért, mert a magyarsága az életének szerves része. Nélkülük nem létezne ez a közösség. Nekik milyen pluszt jelentene ez a hókuszpókusz? Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy a mondvacsinált magyarság-kritériumok mondvacsinált magyarokat eredményeznek, akik talán maguk se kémek az ilyesmiből. Ha rájönnek, hogy a nyalókától magyarnak számítanak, inkább kiköpik. Vagy ha élelmesek, megpályázzák a magyaroknak járó pénzeket. Ha már egyszer magyarok. Már látom azt a tülekedést. Tudjuk, az igazán jó az lenne, ha a magyarsággal belsőleg azonosulók száma gyarapodna. Most is léteznek tényleges magyarságmegtartó stratégiák, csak nem tudjuk egzakt módon mérni a hatásukat. Például hallom, hogy hiába
