Lampl Zsuzsanna: A szlovákiai magyarok szociológiája. 1. Szlovákiai és magyar (Somorja, 2012)
IV. Melléklet
A nemzeti identitás, avagy a MAGYAR márka megőrzése 109 van beíratási program, kevés a magyar elsős. De tudjuk, hogy a beíratási programok nélkül mennyi lenne? Más példák is bizonyítják, hogy kishitűségünkben sokszor önmagunkat tiporjuk a sárba. Sokan úgy írnak a saját közösségünkről, mintha egy szégyellnivaló, alacsonyabb rendű magyar faj lenne. Mintha szlovákiai magyarnak lenni a magyartalanság szinonimája lenne. Olvasom, hogy mindenki, aki ért közöttünk valamit, elment Magyarországra, mert itt nem tudott érvényesülni. Miközben épp a múlt héten lett két professzorunk, két világhírű tudós! Ne csodálkozzunk, hogy nem ők és a hozzájuk hasonló példaértékű szlovákiai magyarok a falunapok vendégei, ha sok szlovákiai magyar értelmiségi is csak a magyarországi celeb szerzőktől esik hasra, akik közül nem egy úgy teijeszti a magyar kultúrát és nyelvet, hogy minden második szava b-vel, f-fel vagy p-vel kezdődik (érdekes, a folytonos pénzhiányra panaszkodó intézmények az ő kicsinek igazán nem nevezhető honoráriumukat gond nélkül kifizetik). Az asszimilációt is sokan szinte úgy értelmezik, mint egy kisebbségi körülményeink között már-már normális választást. Mint a partra vetett hal, kiszolgáltatva az apály-dagály kénye-kedvének, olyanok vagyunk, hát csoda, hogy megtörünk? Egy pillanatig sem vitatom a külső nyomás létét, de ez akkor is nagyon veszélyes játék a tűzzel, mert azt a látszatot keltheti, hogy az identitásunk csakis másokon múlik. Hogy nem fontos az egyén döntése. Pedig 460 ezer ember a külső körülmények ellenére képes nap, mint nap visszaevickélni a vízbe! Nincsenek példaképek? Hát ők azok! Mert az, hogy léteznek még a szlovákiai magyarok, nem nagy horderejű politikai cselekedeteknek köszönhető, hanem az ő mindennapi apró döntéseik és helytállásuk eredménye. Megjelent: Új Szó, 2012. július 7. A NEMZETI IDENTITÁS, AVAGY A MAGYAR MÁRKA MEGŐRZÉSE Amióta tizenöt éve a nemzeti identitás és a hozzá kapcsolódó témák kutatásával foglalkozom, nem hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá vált volna ez a jelenség, hanem épp fordítva, sokkal bonyolultabb, összetettebb lett. Ezt nem azért mondom, hogy bárkit is megijesszek és elvegyem a kedvét attól, hogy magyarságmegőrző programokon törje a fejét, hanem azért, mert azt gondolom, hogy a problémamegoldás első lépése a problémával való bátor szembenézés, ami azt jelenti, hogy szembenézünk annak sokrétűségével is. Csak így kerülhetjük el, hogy összetett problémát egyszerű, vagy pontosabban fogalmazva leegyszerűsített eszközökkel próbáljunk kezelni, amelyek kezdettől fogva kudarcra vannak ítélve, épp a dolog lényegi összetevőinek figyelmen kívül hagyása miatt. Előadásomban először ezt az összetettséget próbálom meg érzékeltetni. A második részben pedig felvázolom a nemzeti identitás-erősítő stratégiákkal kapcsolatos elképzelésemet. Mert ha asszimiláció-megelőzésről akarunk beszélni, akkor tudatosítanunk kell, hogy ennek legfontosabb összetevője a nemzeti identitás-erősítés, mivel a nemzeti identitás nem csak, hogy szorosan összefügg az asszimilációval, ahogy ez a mai tanácskozás meghívójában áll, hanem ennél sokkal többről van szó: a nemzeti identitás állapota az asszimiláció alfája és ómegája. Amíg valakinek magyar a nemzeti identitása, addig bármilyen is ez az identitás, az illető magyar. Az identitásváltás viszont egyenlő az asszimilációval. Nézzük előbb nagyon röviden, mi is a nemzeti identitás. A nemzeti identitás egy bizonyos tér- és időbeli kereten belül lejátszódó történelmi, nyelvi és kulturális azonosság . A nemzeti identitás tehát nem velünk született, egyszer s mindenkorra adott tartozékunk, hanem élő, mégpedig velünk és bennünk élő, formálódó folyamat. A nemzeti identitás nem velünk született. Embernek születünk, majd a szocializáció