L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)

1. Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek. Egy régi-új szokás: a halálos balesetek helyszínének megjelölése

Kegyeleti jelek, haláljelek, halálhelyjelek...

19

és Szete kataszteri határának közelében agyonütötte.” A bejegyzés hitelességét családi visszaemlékezéssel erősíti meg: „Édesapám ági nagymamám (aki 1889-ben született), gyermekkoromban gyakran mesélt ezen gaztettről.” Budai Lipták György feljegyzései alapján részletes leírást ad az esetről: az eltűnt Prokos Imrét öt napon keresztül keresték, míg végül a százdi Morávek Pál vadászkutyája az „árpában” megtalálta a holttestét. Gavcsik kezdetben tagadott, később azonban beismerte a gyilkosságot. Prokos Imre özvegye összeroppant a férje elvesztése felett érzett fájdalomtól, csak hosszabb idő múltán érezte annyira erősnek magát, hogy rokonai kíséretében felkeresse a tett helyszínét és a közeli fára egy Fájdalmas Szűz Mária-képet szegezzen. A krónikaíró azt is feljegyezte, hogy az asszony „megháborodott, s az eperjesi elmegyógyintézetben hunyt el” (Bendík 2010, 87).

A „szetei képecske” Szete határában az 564-es mellékút mentén (L. Juhász Ilona felvétele, 2012)

A tragédia története 1922-ben egy környékbeli versfaragót megihletett, valamint szájhagyomány útján is terjedt. A fentebb idézett Budai Ernő a Honti Lapokban közzétette a nagymamájától tanult balladaszerű verset.14

14 Budai Endre: A szetei képecskéről. Honti Lapok 2008/8, 8.; Közli: Bendík 2010,87-92. A verset lásd a Mellékletben!