L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
5. A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez
A társadalom viszonyulása a halálhelyjelekhez 173 befejeztével visszakerült a helyére, majd ezt később a hozzátartozók egy kis emléktáblát is tartalmazó fémkeresztre cserélték, s továbbra is rendszeresen látogatják, halottak napjára is mindig feldíszítik. Ez a jelenség gyakorinak számít, akár több példát hozhatnánk arra vonatkozólag is, hogy az útszéli fű géppel történő kaszálása alkalmával is figyelnek arra, a jel ne sérüljön, illetve ha egy fakereszt vagy pedig más, fából készült emlékjel akadályozza a munkát, s el kell távolítani, utána visszakerüljön a helyére. Természetesen ennek ellenkezője is előfordul, de jóval ritkábban. Ez utóbbinak kirívó esete, amikor a 2004-ben Nagylibercse határában történt autóbalesetben elhunyt két fiatal emlékére a hozzátartozók a balesetet követően egy-egy fakeresztet állítottak, melyeket még abban az évben eltávolítottak. A komáromi hídon 1982-ben egy kerékpárral közlekedő orvost gázolt halálra egy autós. A tragédia helyszínét a híd konstrukciójára erősített kis téglalap alakú emléktáblával jelölték meg, amely mellett mindig volt tobozkoszorú. A híd 2008-ban végzett felújítása során az emléktáblát a munkások eltávolították, a munka befejezése után azonban már nem helyezték vissza. E negatív példák ellenére az eddigi tapasztalataink azt támasztják alá, hogy a hivatalos szervek és az útkarbantartók - ha a halálhelyjelek nem veszélyeztetik különösebben a közlekedést - toleránsán viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A gömöri Tornaiján egy részeg sofőr 2001-ben elgázolta a járdán haladó 28 éves anyát két gyermekével. A hatéves kislány és kétéves kisfiú életét vesztette, édesanyjukat pedig súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. A tragédia helyszínét szinte azonnal ellepték a mécsesek és virágok, s a helyet nagyon gyakran és sokan látogatták. Mivel a tragédia a kisváros egyik utcájában egy családi ház előtt történt, az állandó halálhelyjel állításához a hozzátartozóknak engedélyt kellett kérniük a helyi szervektől. Az engedély kiadásához szükség volt a ház tulajdonosának a beleegyezésére is, mivel a ház előtti terület is az ő birtokában van. A lakók a tragédiát követő időszakban nehezen viselték a ház előtti nagy forgalmat, ugyanis nagyon sokan hoztak mécseseket, virágokat, hosszabb ideig tartózkodtak a ház előtt, beszélgettek siratták az elhunyt gyerekeket - azonban nem ellenezték az állandó emlékjel felállítását.136 A világhálón is több fórumot találtunk, amelyek témája a halálhelyjelek állításának kérdése.137 A közlekedési balesetek magas száma s a közutak biztonsága az Európai Uniót is foglalkoztatja, az egyik honlapon 2008-ban például Zápisník z Bruselu: Pomníčky pri cestách sú aj o ekonomickom zmare [Jegyzőkönyv Brüsszelből: 136 Az információért Pusko Gábornak tartozom köszönettel. 137 A szlovákiai Sme című napilapban Pomníky na dialniciach ohrozujú bezpečnosť premávky [Az autópályákon állított emlékművek veszélyeztetik a közlekedés biztonságát] címmel megjelent íráshoz nagyon sokan hozzászóltak: http://www.sme.sk/diskusie/reaction_show.php?id_theme=1122185&page=18cid_reac... (letöltve: 2008. október 8.). A szlovákiai Markíza és a TA3 televízióban a halottak napjával kapcsolatban Kríže pri cestách ohrozujú bezpečnosť dopravy [Az út menti keresztek veszélyeztetik a közlekedés biztonságát] címmel sugároztak riportot: http://www.ta3.com/sk/reportaze/63264_krize-pri-cestach-ohrozuju-bezpecnost-dopra... (letöltve: 2007. november 20.)
