L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)
4. Az áldozatok emlékezete
Az áldozatok emlékezete 153 A harmadik évfordulón a megemlékezés elején és befejezéseként is szerepel egyegy lírai rész: Egy ifjú élet nyugszik lent A hideg hant alatt, Nem tudja, mit vétett A kegyetlen sors miatt. Szép ifú életed ott van már Istennél, Nincs szomorúbb ember szüléidnél És testvéreidnél. Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának 3. évfordulóján drága gyermekemre, MARKUS [Z] EK EMILRE (Komárom). Gyémánt szívű gyermekem, Három éve vérzik a szívem érted. Azt a fájdalmat, amit nekem hagytál, Azt szavakban el sem lehet mondani. Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, Az nem tudja, mi az igazi fájdalom. Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt, keresztanyád, rokonok és akik ismertek és szerettek Téged. (Új Szó 2008. április 24., 16) A negyedik évfordulón megjelent szöveg: Drága gyermekem, Gyémántból volt a szíved, Aranyból a lelked, mégis el kellett menned. Te nem azt érdemelted, amit kaptál, Édesanyádnak hagytad A világon a legnagyobb fájdalmat. Áldja meg az Isten A sírhalom minden porszemét, Amely takarja fiam áldott jó szívét. Oda a remény, oda a szeretet, Ki a sírban fekszik, feledni nem lehet. Édes fiam, mindentől féltettelek, Én a képedet nézem, de nem szólsz, Nem nevetsz vissza rám, így szívem zokog tovább.
