L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyek az utak mentén (Somorja-Komárom, 2013)

4. Az áldozatok emlékezete

154 Az áldozatok emlékezete Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának negyedik évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvéreid családjukkal együtt, keresztanyád, rokonok és barátaid, aki[k] nagyon szerettek Téged. (Új Szó 2009. április 24., 7) A ötödik évforduló alkalmából megjelent szöveg: Az idő múlik, a fájdalom nő, Nem hoz enyhülést a múló idő. Sírodra hiába viszünk virágot, Veled temettük el az egész világot. Fájó szívvel emlékezünk április 24-én, halálának 5. évfordulóján drága gyermekemre, MARKUSZEK EMILRE (Komárom). Drága kisfiam, azt a kegyetlen fájdalmat, amit nekem hagytál, képtelen vagyok leküzdeni. Ha úgy vigyáztak volna Rád, mint édesanyád, akkor ez nem történik meg. Szeressétek egymást, mint én titeket. Fájó szívünkben a vérző seb gyógyít­hatatlan, mert hiányod az életünkben pótolhatatlan. Siralmas az életem nélküled, hisz Te úgy szerettél engemet. Szívet tépő fájdalommal sirat édesanyád, testvé­reid családjukkal együtt. Fájó szívvel emlékezik keresztanyád, az egész rokonság és a volt munkatársak. (Új Szó 2010. április 23., 19) A hatodik évforduló alkalmából beküldött szöveg lírai részében az édesanya a Most van... kezdetű sort aktualizálta: Összetört a lelkünk, Megsebzett a szívünk, Most van 6 éve, Hogy elmentél tőlünk. Nem vársz már minket Ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk Szerető szíveddel. Nálad nélkül már nincsenek ünnepek, Pótolni Téged már soha nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom