Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

A társadalomtudományi kutatások néhány etikai vonatkozása tanilag helyesnek ítéli), nyelvész kollégáim egyik napról a másikra kiiktat­ták beszédükből az ilyen mondatokat. A nyelvész azt a beszédet szeret­né megfigyelni, rögzíteni és elemezni, amit akkor produkálnak az embe­rek, amikor nem figyelik őket. Ez a megfigyelői paradoxon, aminek felol­dására számos trükköt dolgoztak ki a szociolingvisták (lásd pl. Labov 1988, Kontra 1991/1999). Az embereket megtéveszteni nem etikus dolog, tehát titkos felvétele­ket készíteni sem az, tudományos célból sem. Hogy mi számít megté­vesztésnek, s mi nem, azt persze nem lehet egyértelműen eldönteni, ezért a kutatásetikai szabályok nem mindenhol egyformák. Az amerikai William Labov azok közé tartozik, akik a titkos felvételek készítését ha­tározottan ellenzik, ő azt sem tartja megengedhetőnek, hogy a kutató, ha titkos felvételt készít, utólag engedélyeztesse a felvétel kutatási célú fel­­használását (az engedély megtagadása esetén viszont semmisítse meg a felvételt). Labovnak az a tanácsa mindenesetre megszívlelendő, hogy „nem szabad olyat tenni, amit aztán a nyilvánosság előtt nehéz lenne megmagyarázni” (1988: 46). 3.4. A kisajátítás két fajtája: gyarmatosítás és plágium 3.4.1. Gyarmatosítás A kelet-európai társadalomtudomány nyugati gyarmatosításáról tanulsá­gos vita zajlott a Replika című folyóiratban Csepeli, Örkény, Scheppele (1996) cikkének megjelenését követően. A gyarmatosítás (etikátlan kisa­játításnak is nevezhetném) azonban nemcsak Nyugat-Kelet viszonylat­ban működhet, hanem magyar-magyar viszonylatban is, amikor magyar­­országi kutatók és/vagy kutatásszervezők élnek vissza erőfölényükkel, s kényszerítenek rá határon túli magyar kutatókra olyasmit, amit ők ma­guktól nem tennének. Hunčík Péter (2003: 167) a magyar-magyar kap­csolatokról többek közt ezt írta nemrég: A kisebbségi körülmények között dolgozó értelmiségiek számára olyan in­tézményrendszerre van szükség, amelyben az adott munkafolyamatok, kutatások teljes egészében elvégezhetők. Tehát szakítani kell azzal a gya­korlattal (támogatási rendszerrel), amely bedolgozóként foglalkoztatta a magyar szakértelmiség tagjait, vagyis úgy volt szervezve, hogy a kisebb­ségi kutatók csak részfeladatokat tudtak elvégezni, az anyag végső feldol­gozása, a kutatás összegzése Budapesten történt. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom