Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Szociolingvisztika
A társadalomtudományi kutatások néhány etikai vonatkozása medencei ésszel felfoghatatlanul merev USA-beli kutatásetikai szabályokat a legtöbb amerikai kutató saját legjobban felfogott érdekében betartja: ha például egy egyetemen egy gyógyszerkutató megsérti a föderális kutatásetikai szabályokat, akkor az egyetem minden más kutatóját (beleértve az esztétákat, zenetörténészeket és atomfizikusokat) kizárhatják a föderális kutatási támogatásokból (Milroy-Gordon 2003: 79). Gál Zsuzsának tehát a maga amerikai szempontjából abszolút igaza volt. De igaza volt Darvas Évának is, holott - a csigatésztát gyúró asszonyok esetében - homlokegyenest ellenkező utat választott, mint Gál Zsuzsa. Pontosabban: Darvas sem sértett szabályt. Az Amerikai Nyelvtudományi Társaság 1992. évi, az emberekkel kapcsolatos kutatásokról szóló etikai útmutatója ugyanis többek közt ezt mondja: Bizonyos szempontból a nyelvészeti kutatások eltérnek a természettudományi és társadalomtudományi kutatások jelentős részétől. A nyelvi jelenségek felfedezése közben a kutató sok olyan kérdést tesz fel, amelyeket az adatközlő vár, előre feltételez. Ezek a kérdések ritkán zavaróak vagy sértőek. Továbbá, a sikeres kutatás azon is múlhat, hogy a nyelvész megtanulja-e s megfigyeli-e azokat az udvariassági és barátsággal kapcsolatos normákat, amelyek betartását adatközlői elvárják. Az adatközlők gyakran büszkék nyelvtudásukra s meg is kívánják, hogy a kutatáshoz való hozzájárulásuk okán nevük ismertté váljon. Nevük elhallgatása számukra nemkívánatos lenne. Az amerikai indiánok néha jogosan kritizálják a korábbi nyelvészeti kutatókat azért, mert elhallgatták az indiánok hozzájárulását nyelveik leírásához. Egy nyelv beszélői iránti méltányos magatartás nagyrészt a beszélők szempontjainak megértésén múlik, s ami az egyik helyzetben helyénvaló, a másikban nem feltétlenül az.2 (http://www.lsadc.org) 2 “Certain considerations may make the study of a language different from much research in the sciences and social sciences. One asks many questions in discovering the features of the language, of a kind the collaborator learns to expect and even anticipate. They are seldom of a sort that can be disturbing or injurious. Moreover, fruitful work may depend upon the linguist learning and observing the norms of politeness and friendship expected by those with whom he or she is talking. Those who participate in such a work often do so with pride in their command of their language and may wish to be known for their contribution. Not to disclose their names would do them a disservice. Native Americans sometimes justly criticize earlier work with their language for not having adequately proclaimed the contributions of the Native Americans themselves. Fairness to speakers of a language is very much a matter of understanding their viewpoint, and what is appropriate in one situation may not be in another.” 49
