Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Szociolingvisztika
Szociolingvisztika azért vitatéma, mert hiányoznak a megfelelő tudományos ismeretek.) A különféle szerzők és társadalmi aktorok gyakran úgy tesznek, mintha nem léteznének tudományosan megbízható ismeretek a kisebbségi nyelvi jogokról. Skutnabb-Kangas szerint azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy miért kerülnek forgalomba ezek a hibás érvek, s miért hiszik el őket tudós kollégáink,11 a különféle hatóságok, a politikusok és a közvélemény. „Ha etikusan kívánunk cselekedni, nem rázhatjuk le magunkról ezt a felelősséget.” (Skutnabb-Kangas 2003b: 9) Kiegészítés (2010) Ezek a polémiák a nemzetközi fórumokon továbbra is intenzíven zajlanak, lásd például Wee (2005), Skutnabb-Kangas, Kontra, Phillipson (2006), Wee (2006); Phillipson (2009b), stb. Ami minket, Kárpát-medencei magyarokat illet, úgy látom, politikusaink felkészületlenek, csupán kampányszerűen foglalkoznak, ha foglalkoznak nyelvi jogi kérdésekkel, szakértőik pedig, ha vannak, nem látszanak. Az elmúlt másfél évtizedben a pécsi jogász professzor Andrássy György (1998, legutóbb 2010b, c, d) és a kolozsvári nyelvész professzor Szilágyi N. Sándor (2003a) munkásságától eltekintve semmilyen érdemleges elméleti kutatás nem folyt, de a gyakorlati munkák, például A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájával kapcsolatos jelentések elkészítése és a bírálatok értékelése is változó színvonalú. Ennek talán az az oka, hogy a nyelvi jogok nem tűnnek elég vonzó kutatási területnek a magyarok számára, annak ellenére sem, hogy tele vagyunk égető nyelvi jogsértésekkel. 11 Skutnabb-Kangas (2004: 20-21) úgy látja, hogy a többségeket favorizáló/glorifikáló és a kisebbségeket fennmaradásra érdemtelennek tartó kutatók általában angolul publikálnak s valamelyik nagy nyelvet beszélik anyanyelvűkként, gyakran az angolt. Nem feltétlenül egynyelvűek, sokan közülük globális nomád kutatók, akik egyik állásukból a másikba röpködnek, Angliából az USÁ-ba, vagy Kanadából Sydneybe, Szingapúrból Hongkongba stb. Vagyis ezek a kutatók jószerivel sosem tapasztalták meg azt, hogy anyanyelvűket veszély fenyegeti. Saját anyanyelvűk nem-piaci értékét ők kevésbé érzik, mint a kis nyelvek beszélői, ugyanakkor azokat a piaci előnyöket sem érzékelik (vagy nem akarják felismerni), amelyekből csupán azért részesülnek, mert anyanyelvűk domináns nyelv. 34
