Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)

Szociolingvisztika

Szociolingvisztika

Ezzel az nagy baj - mondja Skutnabb-Kangas -, hogy nyilvánvalóan nem szabadna minimumkövetelménynek tekinteni olyasmit, ami bizonyítottan káros oktatási szempontból. Márpedig a kisebbségi anyanyelvű diákok többségi tannyelvű befullasztó oktatása bizonyítottan eredménytelen és káros. A lehető legtovább tartó anyanyelven történő oktatást a Hágai Ajánlások (1996) és az UNESCO „Education in a multilingual world" című irányelvei (2003) is feltétlen ajánlják. A befullasztó program, vagyis az anyanyelv helyett a többségi tannyelvű oktatás, például cigány vagy beás anyanyelvű magyar kisiskolások magyar nyelvű oktatása az általános iskola 1. osztályától fogva, e diákok számára sokkal jobban megnehezíti a magyar megtanulását, mintha anyanyelven kezdhetnék iskolai pályafutásukat. A magyarországi poljtikusok persze ezt nem tudják, vagy ha tudják, figyelmen kívül hagyják. így fordul elő az a kínos helyzet, hogy például egy washingtoni magyar nagykövet a nem magyar anyanyelvű cigányainkat egész életükre munkanélküliségre ítélő oktatáspolitikát védelmezi, azt hívén, hogy a magyar kormányok ezzel az oktatáspolitikával a cigányok társadalmi felemelkedését segítik elő (lásd Kontra 1999a és 1999b). Valójában ez a magyar oktatáspolitika nyelvirtó politika. Skutnabb-Kangas (1997: 24) a következőt írja a nyelvirtásról (ang. linguicide vagy linguistic genocide):

„Az ENSZ-ben a végül A népirtás bűnének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény (E 793, 1948) címmel elfogadott határozat előkészítésekor a fizikai népirtás mellett még a nyelvi és kulturális népirtást is mint az emberiség elleni súlyos bűntetteket írta [helyesebben: írták, K.M.] le. Az Egyezmény elfogadásakor azonban a nyelvi és kulturális népirtást tartalmazó 3. cikkelyt megvétózták, s így az nem szerepel az egyezmény 1948-as végső változatában. [...] Ugyanakkor a szövegben megmaradt a népirtás definíciója (a 3. cikkely 1. pontjában): »amely megtiltja a csoport nyelvének használatát a napi érintkezésben vagy az iskolákban, vagy a csoport nyelvén írt kiadványok nyomtatását és terjesztését.« [...]

Rengeteg a bizonyíték az oktatásban elkövetett nyelvirtásra (linguicide). [...]

Ugyanakkor a nyelvi népirtás a mai oktatási rendszerekben általában sokkal rejtettebb és kifinomultabb módszerekkel történik, a kisebbségi nyelv használatát közvetetten, ideológiai és szervezeti eszközökkel tiltják meg. A kisebbségi nyelv használatát valójában minden alkalommal megtiltják »a napi érintkezésben vagy az iskolákban«, amikor az óvodákban és iskolákban a kisebbségi gyermekek kétnyelvű tanár nélkül maradnak, akinek joga lenne a gyermekeket nagyrészt a kisebbség nyelvén oktatni és nevelni."

32