Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Globalizáció, magyar nyelvi kisebbségek és nyelvpolitika Erről a folyamatról sokunknak van első kézből tapasztalata, helyettük inkább azt mesélem el, mit tudtam meg az angliai University of Essexről 2009 júniusában vendégelőadásaim alkalmával. Az egyik professzor elmesélte, hogy a nemrég még Research Office-nak hívott egyetemi hivatalt átnevezték Research and Business Development-té. Egy másik professzor arról az élményéről számolt be nekem, hogy amikor az egyik egyetemi hivatalba bement ügyeit elintézendő, az ott dolgozó hivatalnok vonakodva állt csak vele szóba, s éreztette vele, hogy ő (a hivatalnok) oly fontos szereplője az egyetem működésének, hogy a tanárok okvetetlenkedése hátráltatja az egyetem felvirágoztatását... A globalizáció további következménye az angol nyelv térnyerése, aminek előnyös és/vagy előnytelen voltáról megoszlanak a vélemények. Phillipson (2007) explicit európai nyelvpolitikák megfogalmazását szorgalmazza, ellentétben a piaci hatások kívánatos érvényesülését hirdetőkkel. Bárdos (2009) a „szánalmasan egynyelvű nyelvtudási mintázatokra szocializáló” magyar iskolákat úgy alakítaná át, hogy belátható időn belül a középiskolák 50%-a és az általános iskolák felső tagozatának 30%-a kéttannyelvű legyen. A tanárképzés nyelvi reformja, a szaknyelvi tanárképzés pedig angol-biológia, angol-magyar, angol-földrajz, angol-testnevelés, „vagy ha úgy jobban tetszik”: kémia-angol, informatika-angol stb. tanárok képzését eredményezné. Az angolnak a magyar középiskolákban 2010/11-ben bevezetendő „alanyi jogon” járó tanulását a politikusok közjónak állítják be - miközben se a németnek, se más nyelvnek nem adnak olyan privilégiumokat, mint az angolnak, s miközben ezzel az intézkedéssel gazdaságilag támogatják az angol ajkú országokat, de egyáltalán nem valószínű, hogy bármennyire is növelik majd a magyarok angoltudásának volumenét (lásd Kontra 2009b). A globális kultúrához globális nyelven lehet hozzáférni, s az angolnak e szerepből származó előnyeit az amerikai politika-csinálók sem tévesztik szem elől, például Rothkopf (1997: 45) ezt írja (saját fordításom): „[...] az Egyesült Államoknak gazdasági és politikai érdeke, hogy ha a világ egy közös nyelv kialakítása felé tart, akkor az a nyelv az angol legyen; ha a világ közös telekommunikáció, közös biztonsági és minőségbiztosítási sztenderdek felé tart, akkor ezek amerikaiak legyenek; ha a világot a televízió, a rádió és a zene összeköti, akkor a műsorok amerikaiak legyenek; és ha közös értékeket alakítanak ki, akkor ezek olyanok legyenek, amelyek megfelelnek az amerikaiaknak." 159
