Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet (Somorja, 2010)
Nelvi jogok, nyelvpolitika
Nyelvi jogok, nyelvpolitika 14.3. Néhány megjegyzés a magyar nyelvi kisebbségekről Tóth Pál Péter (2007) kimutatásai szerint a Trianon után kisebbségbe került magyarok száma 80 év alatt 3 millióról 2,4 millióra csökkent. Ha azonban a többségi nemzetekhez képest vizsgáljuk a magyarok százalékos arányait, a veszteségek még nagyobbak (1. táblázat): 1. táblázat: A magyarok számának és százalékarányának változása négy országban 80 év alatt. 1921 2001 magyarok száma %magyarok száma % Szlovákia 650 597 21,68 520 528 9,67 Románia 1 423 459 9,96 1 431 807 6,60 Szerbia (Vajdaság)371 006 24,2 290 207 14,3 Kárpátalja 111 052 18,1 151 5161 12,1 Közismert, hogy a kommunista rendszerek összeomlását követő évtizedben az őshonos kisebbségi magyarok száma mindenhol jelentős mértékben csökkent. Az okok között főleg a csökkenő születésszámokat, a nemzetközi vándorlásokat (pl. 1990 és 2005 között 270 000 magyar vándorolt a környező államokból Magyarországra, Tóth 2007), a kényszer hatására történő asszimilációt és a spontán asszimilációt szokták az elemzők kimutatni. A Magyarországon élő nyelvi kisebbségek létszáma is rendületlenül csökken, az asszimilációs politika és társadalmi folyamatok következtében, s az oktatásban érvényesített nyelvi genocídium hatására. A mai magyar állami oktatáspolitika a cigányok egy részét (a nem magyar anyanyelvűeket) egész életen át tartó munkanélküliségre ítéli, a siketek egy részét pedig (a prelingvális siket gyermekeket) megfosztja anyanyelvétől, sőt: az emberi nyelvtől, mivel számukra az egyetlen elérhető nyelv a magyar jelnyelv, ennek tanítását viszont a Nemzeti Alaptanterv (2005) csak a 7. osztálytól tartja kívánatosnak (lásd Kontra 2009c). A magyar nyelv jövőjéről, vagyis hát a magyarul beszélő emberek jövőjéről sokan sokfélét mondtak már, s biztosak lehetünk benne, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Most csupán egyetlen embert szeretnék 1 Lásd Molnár József - Molnár D. István (2005: 9). 160
